A Barátok Verslista tagjaként, az 5 éves születésnapon magam is részt vehettem Komáromban. Szüleim is elkísértek és végre néhány ottani kedves barátommal is sikerült személyesen találkoznom. Az első képen látható a születésnapi torta. Második és harmadik fotón a csapat tagjai, 4. képen Hanyecz Etelkával vagyok én, majd Hanyecz Pisti és barátom Gyula következik. Ezután, a  sor elején a Krasznai család apraja és nagyja. A vacsora készítéséről is van néhány fotó. A harmadik sor első képén a két Verslista vezető Anisse és Cherno, és az azóta már eltávozott Kovács Karcsinak állítok emléket.  Végül a vidám vacsora látható családi körben.

B E S Z Á M O L Ó M :

Nemrég értünk haza, és egy rövid/jó, nem is olyan rövid/ebédszünet után itt ülök a gép előtt, hogy frissiben megosszam veletek az elmúlt 24 óra benyomásait, bár már most tudom, hogy még heteknek kell eltelnie, hogy ezek az élmények leülepedjenek bennem. Most még csak képek villannak fel bennem: Hanyecz István és kedves nejének a természetessége, Anisse elszántsága, amivel ezt a kis közösséget életben tartja, Dina kedvessége és Andris vidámsága, Krisztián elvarázsoltsága, Cherno természetes bája, Medex poénjai... hogy tovább ne is folytassam/és most mindenkitől elnézést, akit kihagytam/. Szóval, 25ten voltunk, és nekem olyan jó volt tudni, hogy bárkivel össze tudtam volna barátkozni, ha kicsit több időnk lett volna az ismerkedésre! No és aztán ott voltak a nagy hiányzók, akik közül Femisé fájt a legjobban, de hát neki fontosabb dolga volt ezen a hétvégén, gyógyulnia kellett/hajrá Femis, gyógyulj meg!/. Végezetül, hadd mondjak köszönetet Gyulának, akinek az unszolása nélkül nem valószínű, hogy eljutottam volna erre a talira! Ja, és még egy köszönettel tartozom, anyunak és apunak, de hát ez már családi ügy...