Zsolt - a barátom

2002 márciusában találkoztam először Vele. No nem személyesen, csak virtuálisan. Akkoriban egy irodalmi levelező lista vezető helyettese voltam, így automatikusan az én elektronikus címemre is landolt a jelentkezése. Hogy miért is fogott meg, már akkor ez az üzenet? Nem azért, mert Ő volt a 101. feliratkozó. Nem is az elküldött pár rövid verse miatt. Ami meghatott, az őszintesége, ami kitűnt abból a néhány sorból, amivel bemutatta önmagát. Néha a kevesebb több.

Aktív tag lett ezután. Oda kellett rá figyelni. Minden játékban részt vett, érdekes és értékes hozzászólásaival egyre többet és többet mutatott meg önmagából. Lassan megismertem és szívembe zártam. Nem volt nehéz. Nyílt, okos és annyira szeretni való ember! Teljes életet él, segít sorstársainak. Példamutató élete és a hozzáállása minden emberi gyengeséghez. A személyes találkozás mégis évekig váratott magára. Túl nagy a távolság lakóhelyeink között, hiába vagyunk nagyon közel egymáshoz.

2007 májusában mégsem tudtam ellenállni a hívó szónak. Zsolt 40. születésnapjára baráti összejövetelt rendezett a Sztakó család. Azon a hét végén seregnyi élményt gyűjtöttem magamba. Ez az alkalom rávilágított arra, hogy az igazi barátság milyen erős. Baráti összefogással tudtam ugyanis eleget tenni a kedves meghívásnak. Először, a határ mellett élő közös barátunk Gyula segítségét kértem. Nem késett a válasz, gyere Pestre vonattal, azután busszal Rétségig, ott várlak autóval és megyünk tovább. Így is lett. Hosszú utazás után végre megérkeztünk Százdra. Ideje volt. A vendégsereg már összegyűlt -, a család és a Szlovák Új Szó c. magyar nyelvű lap szerkesztői gárdája. Régi kipróbált barátok. Mintha lakodalomban lettünk volna! Kitett magáért a mindig mosolygós Márti, Zsolt édese és húga Timi, sürögtek-forogtak a "fiúk" is, Jóska az apu, Jani, Timi párja és Ákos a fiúk. Zsolti is boldog volt, nagyokat kacagott, jó volt látni, és jó volt ebben a szeretettel csordultig teli családdal egy levegőt szívni.

Késő délután kiültem Zsolttal beszélgetni a teraszra. Olyan szeretet, tolerancia, feltétlen bizalom és odafigyelés áradt ebből a fiúból, ami mindenkinek becsületére válna. Nehezen beszél, de szíttam magamba minden gondolatát. A szomszéd néni meg is kérdezte, hogy-hogy megértem, mit mond? Zsolt azt válaszolta, azért, mert lélekkel figyelek. Igazat mondott. Egymás szemébe néztünk.

A mai napig büszke vagyok arra, hogy megismerhettem ezt a kristálytiszta jellemű, szeretetre méltó EMBERT! Örömünket, bánatunkat azóta is megosztjuk egymással. Élvezet kezembe fogni bármelyik kötetét, olvasni írásait. Második kötetemmel belső rezdüléseimet örökítettem meg. Nem maradhatott ki egy novella példaképemről, Zsoltról sem. Figyeljük egymás életét. Barátságunk maradandó. Istenek ajándékának tartom, hogy ismerem. Rengeteget tanulok Tőle. Az élet igazi értékére tanít.

Tiszta szívvel ajánlom mindenkinek sorait.