Mindig nagyon szerettem a művészeteket, igyekeztem a bennem szunnyadó kreativitást valami módon kifejezni. A rajz és a festés kalandozás volt számomra, a megvalósult kép örömet okozott.

2006 óta, a Pécs város Képzőművész kör Tűzzománc szakosztály aktív tagja lettem. Itt, kiváló művészeti vezetőm H. Barakonyi Klára irányításával lehetőségem volt elsajátítani e csodálatos művészeti ágazat rejtelmeit. Ezen kívül, autodidakta módon képzem magam.

Tűzzománc képeket és medálokat készítek. Életet és színt szeretnék vinni az emberek hétköznapjaiba, s ezzel ünneppé tenni minden pillanatot. Az alkotás számomra élmény, a gondolatok, érzések az önkifejezés élménye, a harmónia megteremtésének és a mindennapok gondjai feloldásának eszköze.

A tűzzománc készítés bonyolult technológia, nagy precizitást és türelmet igényel. Az alap réz- vagy acéllemez, melynek előkészítése 4-5 órás munka. A rekeszzománchoz használt rézhuzal feldolgozása is hasonló szakértelmet igényel. Az alapanyag felhelyezéséhez nagyfokú belső látásra és tapasztalatra van szükség, ugyanis az üveg őrlemény kiégetés előtt nem olyan színű, mint amikor a kemencéből kiveszik. A nagy gyakorlatot és tudást igénylő bonyolult technika még tökéletesebb elsajátításához egy nyári alkotótáborban képezem tovább magam.

TŰZZOMÁNC

Ha Tutanhamon fáraó maszkjára, a kelta tőrmarkolatokra, a bizánci kegytárgyakra, a magyar Szent Koronára vagy a Győrben található Szt. László hermára gondolunk, a zománcművészet egy-egy csodálatos alkotása ötlik fel a szemünk előtt.

Mi is a tűzzománc?

Egyszerűen megfogalmazva: a fém és az üveg egyesítése magas hőfokon. Ma formagazdagsága hosszú évezredek alatt csiszolódott ki. A kutatások alapján megállapítható, hogy az i. e. l. évezredben már olvasztottak üveget fémre a Földközi tenger térségében. Varázslatos zománcékszerek (függők, medálok, diadémok...) maradtak fenn ebből a korból Azerbajdzsán, Ciprus, Törökország területeiről.

A régi egyiptomiak még nem a klasszikus értelemben használt tűzzománcozási technológiával készítették bámulatra méltó alkotásaikat, hiszen az arany alapba csupán beleragasztották a drágaköveket, üvegdarabkákat, - tehát az egész tárgyat nem hevítették fel. Ez csak akkor jöhetett létre, amikor a kiváló minőségű fémmegmunkálás (Bizáncban) és az alacsony olvadáspontú üveg előállításának technikai feltételei (Szíria) találkoztak. Ettől kezdve kultúráktól függően a művészetekre érzékeny népeknél különböző, - de sokszor egymásra épülő - zománcozási stílus alakult ki:

• a kelták, a vérvörös üveget kedvelték, melyet többnyire bronz    fegyverekre olvasztottak,

• a germánok, a piros almadin követ részesítették előnyben,

• a bizánciak jellegzetessége az arany háttér előtt álló szigorú, méltóságteljes szentek ábrázolása volt,

• a gótikában az ezüst alapra helyezett áttetsző zománcok csillogása ejtette rabul a tekintetet,

• a barokk megmutatta, hogyan lehet üvegfestékkel miniatűr képeket készíteni pl. a kedvesről,

• a 19. sz. a grafikai stílusban jeleskedett,

• a 20. sz. átmeneti hanyatlása után, (mikor a zománcot szinte kizárólag edényeken, lavórokon és kádakon lehetett látni) manapság széles palettája mutatkozik meg ennek a szép iparművészeti technikának.

A régi mesterek nyomdokain lépkedve tudunk ékszereket készíteni, de faliképeket is, sőt, dísztárgyakat (dobozokat, szelencéket, tükörkereteket...) vagy portrékat is. Ismerjük a fémmegmunkálás, fémalakítás rejtelmeit. Az üvegporok változatossága százféle stílus létrehozását teszi lehetővé a klasszikus csillogó drágakőutánzó hatástól, a nonfiguratív, modern grafika- vagy festményszerű alkotásokig.

A tűzzománcozás szépsége, hogy mindenki megtalálhatja a saját egyéniségének, ízlésének megfelelő kifejezési formát, feltéve, ha elég türelemmel és tisztelettel viseltetik az anyag iránt, hiszen kiismerni két "rideg" anyag megszelídítésének titkait nem könnyű feladat.