világítótorony

Felszáll a köd
Foszlik a pára
Fény hangja zsong
Fenségesség tára

Bárka árnya egyre tengerhabot forral
Hajnalfalba döfköd büszkén tartott orral
Fénynyalábbá duzzadt vitorlákkal markol
Míg az éjjel lomhán, elterülve horkol

Körbejárva dölyfös óceánok útját
Egyre csak kutatja nagy titoknak kútját
Csillagokra bízva törhetetlen álmát
Köszönt jéghegyen túl tűz teremte
pálmát

Egyenlítő körtől börtön sarkvidékig
Tengerárok üsttől telhetetlen égig
Mindhiába kémlel, szirtet, sziklaormot
Nem leli a fényt mely összetörne kormot

Így bolyong el immár vízi vad vidéken
Jelnyomot keresve néma messzeségben
Toronynak világát fölkutatni végre
Hajóútnak lassan már kísért a vége.

Ujjával becézte kopott mandolinját
Elbeszélte rajta vigasságát, kínját
Valahányszor szíve pengetett egy nótát
Üstökösként szöktek ég felé a kóták

Felszáll a köd
Foszlik a pára
Fény hangja zsong
Kattan lelke zára

Calgary, 2006 szeptember 29.