Savanya István versei - Egy kidõlt nyárfán ülve

Figyelem hogyan törekszik az élet.
Ezt a pihentetõ kavalkádot sugaraival, mint karmesteri pálcával vezényli a nap.
A fák rügyei kottafejek, közöttük jazz zongora cikázik.
Az égen Al DiMeola flamenco gitárja szárnyal.
A fûszálak közt vörös hátú hangyák, ösztönüket követõ bogarak nyargalnak.
A csont-fehér kavicsokat tovább fényesíti a patak.
Valahonnét fuvolahang érkezik kongákon kerekezve.
Az égen repülõ húz trombitaszólót. Az ujjaim némán ritmust kopognak térdemen.
Üüülj i-deee, üüülj i-deee.
Ring a kidõlt nyárfa.
Mindjárt itt van május.