Tragikomédia a XXI század elejéről
levitézlett mélyfalusi Rakás Répa hájtartó úr
önexellenciájának tömjénoldó elpukkanása
(népi színjátszó mű egyetlen felvetésben és levonásban)

S vagyok igaz szóval
Mint jó dalnokhoz illő
Nektek elregélni miként a friss szellő
Hogyan lett egykoron büszke Rakás Répa
Gőg gyehennájának csúfos martaléka

Történt vala nemrég nagy
felbolyduláson
Szerét látta venni feljebb jutni máson
Fürkész tű szemei csak egyetlent látnak
Holnapot érlelhet tőrrel rontva
hátnak

Kifigyelte orvul kellő pillanatját
Mikor csalárd tervét jaj szó nélkül hagyják
Megfáradt, szenderült, elcsigázott testek
Így eszelt: S magamról oltárképet festek

Rút fondorlatának rögvest neki vágott
Mérges tőrrel kardélre hányni a világot
Acsarkodott s színlelt derék Rakás lovag
Míg ellen csak egy állt:
a kristályfényű harag

Hanem akkor fürgén szaladásnak eredt
“Nincs tanúja néki, hogy megvíni nem merek“
Sivár szérű népe hősként ünnepelé
Disznó, kígyó, görény mind vállára vevé

Váratlanul ekkor rátöre a végzet
Dermedt bábként álla mint démon igézett
Eszeveszettséggel röppent keze-lába
Késő bűnbánással látá mindhiába.