szellemidézés
Az ember néha egyetlen kérdésben is biztonsággal megkapaszkodik torzító lencsék
pörgő gyűrűjének közepén guggolva.
A havas-sáros gyümölcsös tavasszal
Előbújik a deres ködből és lepelként
Magára vonja a napfényt.
A fagy markából szabaduló rögökből
Citeradal párolog, felszivárog az ég gallérjáig
Ott áll az ember frissen mosott munkásruhában és hunyorgó szemmel
Vedeli az illatokat
Hosszúkat, mélyeket lélegzik
Lassú csárdást kezd járni csodatévő jelenésekkel.
Karistolós napsugarak sodronyai közt csizmájával ízzé-porrá táncolja a torzító
lencséket.
Calgary 2003 október 17.