A rügy

És lám csak
Megint bennem vibrál a legcsiklandóbb illúzió
A tavasz
Ez a megfogalmazhatatlan lidérc

Ábrándok
Mosolyok
Életek
Lángoló szerelmek hordozója
A lét elvont síkon lebegő hóhatára
A tünemények évszaka

Most megint én vagyok
Az indián legendák szikrázó kvarctű sziklái felett lebegő arc
A mesés tavak
Kanyonok kincseit vigyázó szellem
Az időket
Felhőket terelő kortalanság

Innét hintem dalaim észrevétlen a magasságokba
Majd lassan aláhullnak
Virágként
Sírkőként
Jóakaratként
Szülőföldként
És megérkeznek az ébredő emberek közé

Nézem ezt így még kicsit
Lassan felderít a játék öröme
És eldúdolom a százharminckilencedik zsoltárt

Calgary, 1993 március 10.