a gondolkodó
(rodin)

A végtelen karikás ostor csápjai közé mi szorulhat még be?
Egy erdő? Egy felismerés? Egy borzas fejű élet?
Taligákon toljuk görnyedt háttal
Napjainkat.
Sokszor úgy tűnik a vállakra feszülő szíj is inkább nyűg, mint segítség.
A föld tömegvonzása és a lélek
emelkedni vágyása közötti erőpróbába roppanunk bele néha kicsit.
Hunyorogva nézünk a napba, letöröljük homlokunkról a verítéket
és kubikolunk rendületlenül tovább.