nyári tollrajz

Virágszirom-hangszórókból árad az évszak
Illatozó szimfóniája.

A langyos hajnali nap sugarai szerető kézként simítják végig
A mezőt
Fákat
Bokrokat
Vizeket.

Álljunk meg itt.
Most nem szabad sietni.
Ég felé nyújtott karokkal és becsukott szemmel
Ünnepeljük egymást mi
Madarak
Szelek
Halak
Csillagok
Emberek.

Magunk vagyunk itt
De sohasem egyedül.

Lábam a földön
Hajamat melegíti a fény
Hangom a térben
Tekintetem a valóság
És a képzelet között
Lebegve gyengül el.

Nem mozdulok.

Nézd csak,
Hát felém tart minden!
Ez az!
A legfenségesebb jutalom:
Az alázat jutalma szippantani
Az új fű illatát
Hallgatni az erdő sejtelmes zihálását
Megfejteni a felhő hieroglifákat
És hunyorogva nézni a napba.

Végtelen boldogság fog el
Nyár van!