Aranykor

Hinta libben, szárnyal, röpül
Égig érő kötél tartja
A fiú nevet, kacag, örül
Örök varázserő hajtja

Tenger mélyén búvárharang
Aranycsóva szel sötétet
A fiút féltő buborékok
Őriznek sok csodaképet

Fűtengerben táltos nyargal
A fiú sörényére olvad
Aranyarc nap karcsú hídján
Körülvágtázza a holdat

Égi réten aranycselló
Ont palettát nyíló tájra
Fiú dalán vonó táncol
Hajnalláng a muzsikája

Léghajóval vitorlázva
Alkonyt követ most a fiú
Vásznon szökellő ecsetnek
Megnyílik az aranykapu

Arany fürttel, kis nadrágban
Egyik felhőről a másra
Ugrabugrál kipirultan
Álomban lel útitársra.

Calgary 2000 április 19.