Két könyv - érdekesség

A Paul Joannides - Renoir élete és művészete

Paul Joannides a Cambridge Egyetem művészettörténeti tanszékének előadója, aki több könyvet is írt az itáliai reneszánsz művészetről és a 19. századi francia festészetről. Szóban forgó kötete nem átfogó képet kíván nyújtani Pierre-Auguste Renoir (1841-1919) életútjáról (erre már terjedelménél fogva sem alkalmas), csupán betekintést nyújt az ingerlékeny, bőbeszédű, sokszor egymásnak ellentmondó nézeteket valló festő művészetébe, aki az impresszionisták közül egyedüliként egész élete során kitartott az életnagyságú figurális festészet hagyományai mellett. Bár az impresszionizmus vezéralakjai között tartják számon, kortársaival ellentétben sohasem kötelezte el magát egyetlen művészeti irányzat mellett sem, éppen ezért talán ő okozta a legtöbb fejtörést a kritikusoknak. Egész művészetét egyetlen szabály hatotta át, mégpedig az, hogy nincs szabály.

Renoir meglepően fiatalon, mindössze tízévesen, porcelánfestőként kezdte pályafutását. Az ekkoriban elsajátított technikákat a későbbiekben festményein is alkalmazta, mi több, tovább is fejlesztette azokat. Az 1860-as évek elején otthagyta a biztos megélhetést jelentő állást, és képzőművészeti pályára lépett. Döntése óriási elszántságot tükrözött. Ekkoriban keletkezett vállalkozó szellemű képei a klasszicizmus, a romantika és a realizmus stílusjegyeit ötvözik. 1866-1972 között kedvese, Lise hatására a nők iránti csodálat a festő központi témájává vált. Bár a szakítás után művészete kevésbé szenvedélyes, mondhatni hűvösebb lett, későbbi képei tanúsítják, hogy a női szépség mellett a szellemet és a személyiséget sem hanyagolta el. Míg kortársai elsősorban tájképeket festettek, Renoir (legalábbis a kezdeti próbálkozásoknak tekinthető tájképek után) mindenekelőtt emberalakokat ábrázolt. Éveken keresztül kísérletezett azzal, hogy képein minél több alakot ábrázoljon, művei minél nagyobb szabásúak, minél szigorúbb szerkezetűek legyenek. Az 1881-es olaszországi útja során tapasztaltak alapján művészete bensőségesebbé vált. Ettől az időszaktól kezdtek művei egyre ellentmondásosabbakká válni.

A kötetben az aránylag rövid, ám elég informatív "Bevezetés" után (amelyből számtalan életrajzi adat, és Renoir művészetére vonatkozó információ derül ki) mintegy 50 kép, illetve a hozzájuk tartozó rövid, ám meglehetősen szubjektív magyarázatok kaptak helyet.

Forrás: Galgóczi Móni
2004. december 28.

RENOIR - 60 különleges recepttel

Pierre Auguste Renoir az első impresszionisták egyike volt, az a festő aki már életében igen sikeres, elismert művész lett, akinek képeit sosem kellett magyarázni, színei és témái mindenkit elbűvöltek. Képeiről sugárzik a vidámság, az élet szeretete, a harmónia és a szépség. Talán az ő képei azok, amelyeket fenntartás nélkül mindenki csodál, színeit, stílusát még a festészetben kevésbé járatosak is felismerik. A Művésztársaságban sorozat eme gyönyörű kötetét olvasva - képeinek látványa mellett - egy kicsit az emberhez, annak életviteléhez, pályája alakulásához is közelebb kerülünk. Fiatal éveit Párizsban töltötte, ahol korán felfigyeltek tehetségére, pártfogói, támogatói révén elegáns szalonokban fordult meg, és hamarosan tehetős megrendelőkre, anyagi biztonságra talált. Később vidékre költözött, ahová vonzotta a nyugodt családi élet reménye, és az örök körforgásban lévő, megunhatatlan festői téma, a természet közelsége. Különös módon, annak ellenére, hogy sosem volt egy igazi nagyevő alkat, szerette a finom, elsősorban tájjellegű ételeket. A főzés tudománya már fiatal korától kedvenc társalgási témája volt, szerencsénkre írásban is ránk maradtak kedvenc receptjei, így - e könyv keretein belül - mi is érezhetjük a téma iránti vonzalmát Természetesen az 1800-as évek francia konyhája még egészen más volt mint a mai ételek, de talán éppen ez a varázslatos, különleges ezekben az ételekben. A könyv rendkívül látványos képeit nézegetve elcsodálkozhatunk a választékon, és a hajdani konyhaművészet igényességen is. Hal és szárnyas ételek, köztük "Renoir csirkéje", vagy a töltött galamb, esetleg Henri nagybácsi báránybordája, bizony étvágy és képzelet gerjesztő oldalak.