A gótikus templomokban az összefutó bordák találkozásánál elhelyezett díszes kő.

Mezopotámiai városok templomainak lépcsőzetesen épített, toronyszerű része, amelynek legfelső szintjén helyezkedett el a szentély az istenszoborral, és az épület egyúttal csillagvizsgáló céljára is szolgált.

A mindennapi életnek egy-egy foglalkozásra vagy társadalmi osztályra jellemző jelenségét megörökítő festmény. (Pl.: Munkácsy: Köpülő asszony) Műfaja a 16-17. században Németalföldön alakult ki.