A magyar képzőművészet jelentős mestere volt, nyomot hagyott maga után. Kedvenc szavajárása az volt, hogy "nagy elánnal" festek. És valóban ameddig élt, emeddig élhetett, "nagy elánnal" dolgozott, mindent megvalósított, amire képessége és tehetsége őt kijelölte.

A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1946-ban végzett. Mesterei Szőnyi István és Varga Lajos Nándor voltak. Középiskolai tanárként működött 1947-50 között. Az Országos Pedagógiai Intézet Vizuális Nevelési Tanszékének vezetője volt 1960-62 között. A Képzőművészeti Főiskolán tanított 1963-tól nyugdíjba vonulásáig. 1954-től szerepelt kiállításokon. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a Bihari Múzeumban, a simontornyai Vármúzeumban, a csornai városi gyűjteményben és a győri Xantus János Múzeumban.

Kiváló Népművelő kitüntetés; 1968: SZOT-díj; 1969: Székely Bertalan-díj és emlékérem; 1979: Munka Érdemrend ezüst fokozata. Festészetére hatott a klasszikus művészet, gyakorta jelentek meg képein a mitológia alakjai, éppúgy, mint a népművészet formavilága és hiedelmei. Igen nagy kompozíciós fegyelemmel építette fel képszerkezeteit.

Köztéri művei: secco (Tokaj, római katolikus templom)