Sir Christopher Wrent Shakespeare mellett a legnagyobb nevek között tartják számon brit földön. Kortársa, Newton a korszak három legjelentősebb mértan tudósa közé sorolja őt. A 17. század nagy angol tudósa: asztronómusa, földmérője, és korának egyik legnagyobb barokk építésze volt. A nagy londoni tűzvész utáni városrendezés, valamint 51 megrongálódott templom helyreállításának irányítása fűződik a nevéhez. A londoni Szent Pál-katedrális rekonstrukciójának tervezője. A Magyar Tudományos Akadémia céljaihoz hasonló Királyi társaság (Royal Society) egyik alapítója, 1680–82 között elnöke is volt. Tudományos munkájának nagy elismeréssel adózott Sir Isaac Newton és Blaise Pascal.

Wren a Wiltshire megyei East Knoyle-ban született. East Knoyle akkori rektora, a később Windsor Dékánja címet kapott Christopher Wren egyetlen életben maradt fiaként nevelkedett. Gyermekként "tüdőbajos kinézetű", de bármilyen beteges gyermek volt is, szép kort élt meg. Első tanítója édesapja és egy hozzájuk járó magántanár. Miután 1635 márciusában édesapja megkapta dékáni kinevezését, a család rendszeresen Windsorban töltötte az év egy részét. Keveset tudunk Wren windsori életéről. Tanulmányairól sincsenek megbízható adatok. Állítólag erős latin alapműveltséget kapott, és tanult rajzolni is. 1650. június 25-én iratkozott be az oxfordi Wadham College-ba. A Wadham hagyományos oktatást nyújtott. A tananyag még mindig Arisztotelész tanaira alapult, valamint a latin nyelv művelésére. 1651-ben kapott főiskolai diplomát, három évvel később pedig egyetemit. Miután átvette egyetemi diplomáját, az All Souls College tagjának választották, és rögtön aktív kutató- és kísérletező munkába kezdett Oxfordban. 1657-ben véget értek oxfordi napjai, mert kinevezték az asztronómia professzorának a londoni Gresham College főiskolára. Saját helyiségeket és ösztöndíjat biztosítottak számára. Hetente kellett latin és angol nyelvű előadásokat tartania minden érdeklődőnek. Több témában folytatott tudományos munkát, érdekelte az asztronómia, az optika, a hosszúsági körök megtalálásának tengerészeti problémája, a kozmológia, a mechanika, a mikroszkópia, a földmérés, a gyógyítás, és a meteorológia. Megfigyeléseket és méréseket folytatott, elemezte a kapott eredményeket, modelleket épített, és számos különböző eszközt használt, fejlesztett és talált fel. Ugyanekkor fordult figyelme az építészet felé. Első építészeti próbálkozása a Cambridge-i Pembroke College kápolnájának tervezése volt. Ezt követte az oxfordi Sheldonian színház megalkotása, amely 1662-ben készült el. Talán ebben az időszakban unszolták Wrent, hogy építse újjá a megrongálódott Szent Pál-katedrálist. Amikor 1665-ben Párizsba látogatott, tanulmányozhatta a találékonyságának virágkorát élő építészetet, valamint Bernini, a nagy olasz szobrász és építész rajzait. Hazatérésekor készítette el a katedrális első terveit. Egy héttel később azonban a nagy tűzvész a város kétharmadát elpusztította. Wren benyújtotta a város újjáépítésére vonatkozó terveit II. Károlynak, ám ezeket végül sosem használták fel. Királyi főépítészként jelen volt a város újjáépítésének általános folyamatát ellenőrizve, de nem vett közvetlenül részt az egyes épületek újratervezésében. 51 templom építéséért volt személyesen felelős, ám ez nem feltétlenül jelenti, hogy az egyes épületek teljesen az ő terveit tükrözik. 1673 November 14-én ütötték lovaggá. Miután lemondott oxfordi professzori pozíciójáról, kitüntetést kapott. Ekkorra már jelentős építészeti tevékenységet folytatott a korona szolgálatában, valamint fontos szerepe volt London újjáépítésében a nagy londoni tűzvész után. Ezen kívül meglehetősen aktív közéleti személyiség lett. 1669-re Wren karrierje szépen ívelt fölfelé, és megengedhette magának, hogy megházasodjon. II. Károly halála után, 1685-ben, figyelme elsősorban a Whitehall felé fordult. Az új király, II. Jakab, új kápolnát, galériát, tanácstermet rendelt, valamint egy folyóparti lakosztály a királynő számára. Később, amikor II. Jakabot elmozdították trónjáról, Wren olyan építészeti projektekbe kezdett, mint a Kensington Palota, Hampton Court és a londoni Greenwich Kórház, amely utolsó nagyszabású munkája volt, és az egyetlen, amely 1711-ben, a Szent Pál-katedrális befejezése után még kivitelezés alatt állt. Wrent számos kritika érte későbbi élete során, megkérdőjelezték hozzáértését, és támadták ízlését. Londonban, a St. James streeten is bérelt egy házat. Onnan gyakran tett nem hivatalos látogatást a készülő katedrálisban, hogy ellenőrizze alkotásának alakulását. Egyik ilyen londoni kirándulása alkalmával meghűlt. A következő néhány nap során betegsége rohamosan súlyosbodott. 1723. február 25-én egyik szolgálója fel akarta kelteni szundításából, ám kiderült, hogy Wren meghalt. Földi maradványait a Szent Pál-székesegyház kriptájának délkeleti sarkába helyezték, minden idők leghíresebb sírfelirata így hangzik: Itt nyugszik Christopher Wren, ennek a templomnak és A városnak építője; aki több mint kilencven évig élt, de nem magáért hanem a köz javára. — Olvasó, ha emlékét keresed, nézz körül. - 1723. február 25-én hunyt el, 91 éves korában. Wren korában a mai értelemben vett építészet nem létezett. A 17. század korai éveitől kezdve a virtuosi néven emlegetett tanult úriemberek nemritkán úriemberhez illő tevékenységként foglalkoztak az építészettel, és eme időtöltést az alkalmazott matematika egyik ágaként űzték. Még 1661-ben Wren nem hivatalos tanácsot adott a régi, két évtizede elhanyagolt Szent Pál-katedrális felújítására. Építészeti érdeklődése kortársai számára is nyilvánvaló volt. Ő nem tervezési szabályok és képletek gyűjteményeként tekintett erre a tudományra, hanem ebben aknázta ki a birtokában levő értelmet és ösztönt, a tapasztalatát és a képzeletét. Építészi karrierje 1663-ban kezdődött, amikor a londoni Szent Pál-katedrális helyreállításának egyik felügyelő biztosává nevezték ki. Ugyanebben az évben valósult meg első terve, a cambridge-i Pembroke College kápolnája. 1665-66-ban már inkább építészként, mint tudósként járt tanulmányúton Franciaországban. 1667-ben királyi biztosként felelős lett a Szent Pál-katedrális és 51 másik, a londoni nagy tűzvészben elpusztult templom helyreállításáért. Két évre rá kinevezték a királyi építkezések főfelügyelőjévé. Egészen 1714-ig megtartotta ezt a hivatalát, s ezzel a kései 17. század hivatalos angol építészete fölött valóságos egyeduralmat gyakorolt. Korai művei szakszerűek és akadémikusak, de még nem jelzik későbbi képességeit. Az oxfordi Sheldonian Theatre (1664-69) ötletesen megkonstruált tetőzete figyelemre méltóbb, mint a tervezés eredetisége, hiszen gondosan követte Serlio leírását a római Marcellus színházról. London belvárosának templomainál, amelyekhez Franciaországból való visszatérése után fogott, már bepótolta azt, ami hiányzott korábbi épületeiből: a kompozíció szabadságát és a tér ötletes kihasználását. Stílusa a Szent Pál-székesegyház grandiózus belső terének építésével (1675-1710) érett meg. Munkái két világosan elhatárolódó stílust képviselnek. Az egyik a szigorú, monumentális klasszicizmus, amelyre jó példa a chelsea-i Royal Hospital (1682-91), a másik egy szabadabb, barokkos stílus, amelyet a Szent Pál-székesegyházhoz készített második terve (1703) vezetett be. Ez a stílus pályafutása végén, a greenwichi Royal Hospitalhoz készített terveiben (1696-1707) bontakozott ki teljes egészében. Az 1670-es években Wren jelentős szekuláris megrendelést kapott, ami építészetének érettségét és a különféle megbízásokra adott válaszainak érzékenységét mutatja. Legfontosabbak számos figyelemre méltó alkotásai közül a Nagy londoni tűzvész után emelet emlékmű, a greenwichi Királyi Obszervatórium, valamint a később róla elnevezett klasszikus stílusú könyvtár a cambridgi Trinity Collegeban. Az utóbbi kettő építésében Robert Hooke is részt vett, de Wren felügyelete alatt készült el a végső terv. Az oxfordi Christ Church Tom-tornya (1681-82) nagyra törő próbálkozás a gótikával. Bár Wren továbbra is több királyi építkezésen játszott fontos szerepet, az 1690-es évek után kevésbé aktívan űzte az építésztervezői foglalkozását. 1696-ban kinevezték a Greenwichi Tengerészkórház építésének felügyelőjévé, három évvel később pedig a Westminster-apátság építésének ellenőrévé. Az előbbinek 1716-ig tett eleget, az utóbbit haláláig folytatta.