Herman Wuk műveiről

Én istenem

Amikor az Én Istenem 1959-ben először megjelent, az új zsidó állam függetlenségének tizenegyedik évét ünnepelte. A fiam ma az izraeli hadsereg tagja: 1959-ben még nem is álmodtam volna ilyesmit.

Újraolvasva az Én Istenemet, nem gondolom, hogy különösebb változtatásokat igényelne. Ma már jobban érdekel a chaszidizmus, de inkább tisztelője, mintsem követője vagyok e misztikus irányzatnak. Az Én Istenem sikere a kedvtelésből végzett munka méltó jutalma. Úgy gondoltam, annak a talán néhány ezer zsidó testvéremnek írom, akik szeretnének többet tudni a hitről, de nem járatosak a héberben, vagy nincs idejük, hogy elolvassák az alapműveket. Ehelyett szabálytalan útmutató és kézikönyv lett belőle zsidók és keresztények számára. Azoknak írtam ezt az őszinte könyvet, akik keresik ezt az Utat, s azoknak, akik csak kíváncsiak rá: mindenkinek, aki szeretne pontos és igaz képet alkotni örök népünkről.


Herman Wouk, a neves amerikai zsidó bestseller író, aki ezen a könyvében mint egy vallásos, szombattartó, hívő zsidó mutatkozik meg. Angolból fordította Mikes Katalin. 

ZENDÜLÉS A CAINE HADIHAJÓN

A főhős Willie Keith, a gazdag családból származó fiatalember, aki bárzongoristaként dolgozik - emellett pedig nagy álma, hogy valamelyik amerikai egyetemen bölcsészprofesszor lehessen. A zongorázásban nem mutat kiemelkedő tehetséget, de kedves modora és ötletes szójátékai, improvizációi meghozzák neki az elismerést és azt a szegényes bért, ami számára úgysem jelent semmit - hiszen a családjától kap elég pénzt. Egy zenés bárban találkozik May Wynn-nel. May szegény, bronxi olasz katolikus családból származik, így Willie szerint úgysem lehet komolyabb kapcsolat közöttük - de tetszik neki a lány, és gyakran találkoznak. Idővel egymásba is szeretnek - May őszintén szereti Williet, de a fiú még mindig nem veszi komolyan a kapcsolatot. Williet ekkor sorozzák be; a haditengerészethez jelentkezik, mert az előző háborúban ott biztonságosabb volt a katonaélet. A Furnald Hall tisztképzőbe kerül; mivel semmibe veszi a nevetséges szabályokat és sokszor bajba keveri magát, kis híján elbocsátják az intézményből. Az évfolyamán a legtöbb büntetőponttal végez, de az eredményei jók - ezért aztán meg is rázza a hír, hogy újdonsült zászlósként egy aknakereső hajóra helyezik. A hajó a Caine nevet viseli; mire Willie megérkezik a kijelölt kikötőbe, a hajónak nyoma sincs. Apja egy levelet adott neki, amikor elhagyta New Yorkot - a lelkére kötötte, hogy csak a Caine-en bonthatja majd fel. A zászlós, mivel lekéste a hajóját, nem bírja megállni, és felbontja a levelet. Megtudja, hogy édesapja beteg, és valószínűleg mire ő ezt a levelet olvassa, már nem is él. Az apa a lelkére köti a fiának, hogy állja meg a helyét a hajón - addig elpuhult, elkényeztetett fiatalember volt, de megvan benne a képesség hozzá, hogy férfivá váljon. Willie a levél hatására visszautasítja egy tengernagy nagylelkű ajánlatát, hogy maradjon szárazföldi, biztonságos szolgálatban - a tengernagynak a fiatal tiszt zongorajátéka tetszett meg, ezért igyekezett a kedvére tenni. Nemsokára befut a Caine, és Keith végre a tengerre szállhat. A hajót egy régi rombolóból alakították át aknakeresővé; a fedélzet rozsdás, a legénység pedig slampos és fáradt. Annak ellenére, hogy a hajó aknakereső, általában kísérőszolgálatra vagy célvontatásra fogták be. A kapitány, De Vriess, egy szadista állatnak tűnik Willie számára, és a hajón uralkodó anarchia és fegyelmezetlenség sem nyeri meg a tetszését. De Vriess viszont minden gorombasága és lazasága ellenére is jó kapitány; remekül irányítja a Cainet. Több összetűzés és mulasztás után Willie végre megszabadul De Vriesstől; áthelyezési parancs érkezik, melynek értelmében a régi kapitány Queeg korvettkapitány váltja fel. Itt kezdődnek a bonyodalmak. Ahogy látjuk Willie fejlődését és változásait is, úgy látjuk Queeg kapitányt is. A kezdetben kedvesnek és megértőnek tűnő emberből egy gonosz, visszataszító és valószínűleg őrült képe alakul ki. A szigorú bánásmód és az indokolatlanul szigorú büntetések hatására egy tájfun közepén Maryk első tiszt a szolgálati szabályzat 184, 185. és 186-ik paragrafusára hivatkozva leváltja a kapitányt.

184. paragrafus -
Rendkívüli körülmények. Szokatlan és rendkívüli körülmények szökségessé tehetik, hogy valamely beosztott - akár őrizetbe vétel, akár beteggé nyilvánítása útján - leváltsa parancsnokát. E rendszabály azonban semmi esetre sem hajtható végre a haditengerészet parancsnokságának, vagy más, illetékes felsőbb parancsnokságnak kifejezett hozzájárulása nélkül, kivéve, ha az illetékes elöljárók tájékoztatására bizonyíthatóan nincs egyéb mód, mégpedig akár időveszteség, akár valamely egyéb, de nyilvánvaló ok miatt. A felsőbb parancsnoksághoz intézett tájékoztatásnak tartalmaznia kell az esetre vonatkozó összes tényt, valamint a rendszabály részletes indoklását, különös tekintettel a sürgősség mértékére.

Az indok pedig nem más, mint Queeg kapitány elmebetegsége, ami egyáltalán nem bizonyítható. A haditengerészet tele van bogaras, furcsa parancsnokokkal, és Queeg sem furább, mint a többiek. Így hát az első tisztnek és hősünknek zendülés vádjával kell a hadbíróság elé állniuk. A kiszabható maximális büntetés az akasztás - végül felmentik őket. Az aknakeresőn eltöltött napok és a háború egy sajátos nézőpontból való átélése a könyv oldalain hatalmas élményt jelentenek az olvasó számára. Willie úgy harcolt egy háborúban, hogy az aknakereső, amin szolgált, pályafutása során összesen hét aknát semmisített meg. A hajó leginkább kísérőszerepet játszott a nagyobb hadműveleteknél - de a legnagyobb csaták idején dokkban vagy szárazdokkban vesztegelt. Willie összesen két halottat látott a háború ideje alatt - az egyik egy kamikaze-pilóta holtteste volt, a másik egy fűtőé a hajóról. A csata durrogása és lőporszaga a tűzijátékra emlékeztette, noha tudta, hogy a parton ettől emberek halnak meg. A háborúról a hajón belülről kapunk csak képet: távoli, ritka képeket. Inkább a rutinmunka, az unalom, az összezárt emberek viszonya kerül az előtérbe, valamint Keith zászlós megemberesedése és vívódása May iránt érzett szerelme - vagy csak vonzódása - miatt. A háború sok ember halálát és még több gyökeres változását okozta. Egy ilyen fiatal tiszt háborús éveit kísérhetjük figyelemmel a könyv lapjain.

hajsza

Arthur Kentucky államból származik, haditengerészeti szolgálata után fizikai munkásként (teherautót vezet) keresi a kenyerét. Éjszakánként regényt ír. Kéziratát elfogadja egy közepes kiadó. De túlreklámozzák. Például azt ígérik a borítón, hogy Hawke kiüti Hemingwayt. Ő maga úgy tartja, ahhoz még néhányat be kéne húznia Ernestnek. Hiába, a gépezet már elragadta. A könyv siker, de nem túl nagy. Minden erejét bedobva megírja a második regényt, az már beüt. Attól kezdve nők, pénz, hírnév, "glitz". És rohan maga után, vállalkozásokba és pénzért teljesítendő írói feladatokba, míg nagy regényfolyama soha el nem készül. Korán hal meg. Addigra kiderül, édesanyjának, aki Kentuckyban szívósan pereskedett a bányavállalattal, igaza volt. A per megnyerődik, Arthur minden erőfeszítés nélkül milliomos volna – ha élne még.   

KÍVÜL-BELÜL

Goodkind az Egyesült Államok elnökének kulturális kapcsolatokért felelős, különleges asszisztense a Fehér Házban teljesít szolgálatot 1973 őszén, a húsznapos arab-izraeli háború idején. Sikeres ügyvéd, miközben nagyszerűen kalauzolja elnökét a Watergate-ügy botrányos történései közepette, akaratlanul is részese lesz az izraeli események alakulásának, az elnök követeként, de egyben családja képviseletében is többször a számára ismeretlen zsidó államba repül, hogy megkeresse az ott harcoló leányát és hogy közvetítsen Golda Meir és Amerika között egy lehetséges katonai segítségnyújtás ügyében. A kétféle "ügy" egyidejű szolgálata saját helyzetének tisztázására ösztönzi, így fog hozzá regényének megírásához, amelynek a "Kívül-belül" címet adja. A cím egyszerre jelenti a zsidók és nem zsidók együttélését; a Bronx délkeleti részén megtelepedett bevándorlók bensőséges, vallásos családi életét, illetve a harmincas évek New Yorkjának mindennapjait, de jelenti a főhős életét is, aki először értetlenül, majd egyre tudatosabban vállalja ősei szokásokban továbbélő küldetését. A történések menete családi emlékiratok, levelezések és visszaemlékezések összekapcsolására épül. Nemcsak a család pontos krónikáját rajzolja meg a századfordulótól az 1970-es évekig, de hiteles képet ad az újabb generációk (saját és gyermekei) életéről is. Hogyan változhatott egyetlen generáció alatt a nép - amely harminc évvel ezelőtt megadóan vonult gázkamrába - erős győztes katonai erővé?