|
Én istenem
Amikor az Én Istenem 1959-ben először megjelent,
az új zsidó állam függetlenségének tizenegyedik évét ünnepelte. A fiam ma az
izraeli hadsereg tagja: 1959-ben még nem is álmodtam volna ilyesmit.
Újraolvasva az Én Istenemet, nem gondolom, hogy különösebb változtatásokat
igényelne. Ma már jobban érdekel a chaszidizmus, de inkább tisztelője, mintsem
követője vagyok e misztikus irányzatnak. Az Én Istenem sikere a kedvtelésből
végzett munka méltó jutalma. Úgy gondoltam, annak a talán néhány ezer zsidó
testvéremnek írom, akik szeretnének többet tudni a hitről, de nem járatosak a
héberben, vagy nincs idejük, hogy elolvassák az alapműveket. Ehelyett
szabálytalan útmutató és kézikönyv lett belőle zsidók és keresztények számára.
Azoknak írtam ezt az őszinte könyvet, akik keresik ezt az Utat, s azoknak, akik
csak kíváncsiak rá: mindenkinek, aki szeretne pontos és igaz képet alkotni örök
népünkről.
Herman Wouk, a neves amerikai zsidó bestseller író, aki ezen a könyvében mint
egy vallásos, szombattartó, hívő zsidó mutatkozik meg. Angolból fordította Mikes
Katalin.

ZENDÜLÉS A CAINE HADIHAJÓN
A főhős Willie Keith, a gazdag
családból származó fiatalember, aki bárzongoristaként dolgozik - emellett pedig
nagy álma, hogy valamelyik amerikai egyetemen bölcsészprofesszor lehessen. A
zongorázásban nem mutat kiemelkedő tehetséget, de kedves modora és ötletes
szójátékai, improvizációi meghozzák neki az elismerést és azt a szegényes bért,
ami számára úgysem jelent semmit - hiszen a családjától kap elég pénzt. Egy
zenés bárban találkozik May Wynn-nel. May szegény, bronxi olasz katolikus
családból származik, így Willie szerint úgysem lehet komolyabb kapcsolat
közöttük - de tetszik neki a lány, és gyakran találkoznak. Idővel egymásba is
szeretnek - May őszintén szereti Williet, de a fiú még mindig nem veszi komolyan
a kapcsolatot. Williet ekkor sorozzák be; a haditengerészethez jelentkezik, mert
az előző háborúban ott biztonságosabb volt a katonaélet. A Furnald Hall
tisztképzőbe kerül; mivel semmibe veszi a nevetséges szabályokat és sokszor
bajba keveri magát, kis híján elbocsátják az intézményből. Az évfolyamán a
legtöbb büntetőponttal végez, de az eredményei jók - ezért aztán meg is rázza a
hír, hogy újdonsült zászlósként egy aknakereső hajóra helyezik. A hajó a Caine
nevet viseli; mire Willie megérkezik a kijelölt kikötőbe, a hajónak nyoma sincs.
Apja egy levelet adott neki, amikor elhagyta New Yorkot - a lelkére kötötte,
hogy csak a Caine-en bonthatja majd fel. A zászlós, mivel lekéste a hajóját, nem
bírja megállni, és felbontja a levelet. Megtudja, hogy édesapja beteg, és
valószínűleg mire ő ezt a levelet olvassa, már nem is él. Az apa a lelkére köti
a fiának, hogy állja meg a helyét a hajón - addig elpuhult, elkényeztetett
fiatalember volt, de megvan benne a képesség hozzá, hogy férfivá váljon. Willie
a levél hatására visszautasítja egy tengernagy nagylelkű ajánlatát, hogy
maradjon szárazföldi, biztonságos szolgálatban - a tengernagynak a fiatal tiszt
zongorajátéka tetszett meg, ezért igyekezett a kedvére tenni. Nemsokára befut a
Caine, és Keith végre a tengerre szállhat. A hajót egy régi rombolóból
alakították át aknakeresővé; a fedélzet rozsdás, a legénység pedig slampos és
fáradt. Annak ellenére, hogy a hajó aknakereső, általában kísérőszolgálatra vagy
célvontatásra fogták be. A kapitány, De Vriess, egy szadista állatnak tűnik
Willie számára, és a hajón uralkodó anarchia és fegyelmezetlenség sem nyeri meg
a tetszését. De Vriess viszont minden gorombasága és lazasága ellenére is jó
kapitány; remekül irányítja a Cainet. Több összetűzés és mulasztás után Willie
végre megszabadul De Vriesstől; áthelyezési parancs érkezik, melynek értelmében
a régi kapitány Queeg korvettkapitány váltja fel. Itt kezdődnek a bonyodalmak.
Ahogy látjuk Willie fejlődését és változásait is, úgy látjuk Queeg kapitányt is.
A kezdetben kedvesnek és megértőnek tűnő emberből egy gonosz, visszataszító és
valószínűleg őrült képe alakul ki. A szigorú bánásmód és az indokolatlanul
szigorú büntetések hatására egy tájfun közepén Maryk első tiszt a szolgálati
szabályzat 184, 185. és 186-ik paragrafusára hivatkozva leváltja a kapitányt.
184. paragrafus - Rendkívüli körülmények. Szokatlan és rendkívüli
körülmények szökségessé tehetik, hogy valamely beosztott - akár őrizetbe vétel,
akár beteggé nyilvánítása útján - leváltsa parancsnokát. E rendszabály azonban
semmi esetre sem hajtható végre a haditengerészet parancsnokságának, vagy más,
illetékes felsőbb parancsnokságnak kifejezett hozzájárulása nélkül, kivéve, ha
az illetékes elöljárók tájékoztatására bizonyíthatóan nincs egyéb mód, mégpedig
akár időveszteség, akár valamely egyéb, de nyilvánvaló ok miatt. A felsőbb
parancsnoksághoz intézett tájékoztatásnak tartalmaznia kell az esetre vonatkozó
összes tényt, valamint a rendszabály részletes indoklását, különös tekintettel a
sürgősség mértékére.
Az indok pedig nem más, mint Queeg kapitány elmebetegsége, ami egyáltalán nem
bizonyítható. A haditengerészet tele van bogaras, furcsa parancsnokokkal, és
Queeg sem furább, mint a többiek. Így hát az első tisztnek és hősünknek zendülés
vádjával kell a hadbíróság elé állniuk. A kiszabható maximális büntetés az
akasztás - végül felmentik őket. Az aknakeresőn eltöltött napok és a háború egy
sajátos nézőpontból való átélése a könyv oldalain hatalmas élményt jelentenek az
olvasó számára. Willie úgy harcolt egy háborúban, hogy az aknakereső, amin
szolgált, pályafutása során összesen hét aknát semmisített meg. A hajó leginkább
kísérőszerepet játszott a nagyobb hadműveleteknél - de a legnagyobb csaták
idején dokkban vagy szárazdokkban vesztegelt. Willie összesen két halottat
látott a háború ideje alatt - az egyik egy kamikaze-pilóta holtteste volt, a
másik egy fűtőé a hajóról. A csata durrogása és lőporszaga a tűzijátékra
emlékeztette, noha tudta, hogy a parton ettől emberek halnak meg. A háborúról a
hajón belülről kapunk csak képet: távoli, ritka képeket. Inkább a rutinmunka, az
unalom, az összezárt emberek viszonya kerül az előtérbe, valamint Keith zászlós
megemberesedése és vívódása May iránt érzett szerelme - vagy csak vonzódása -
miatt. A háború sok ember halálát és még több gyökeres változását okozta. Egy
ilyen fiatal tiszt háborús éveit kísérhetjük figyelemmel a könyv lapjain.

hajsza
Arthur Kentucky államból származik,
haditengerészeti szolgálata után fizikai munkásként (teherautót vezet) keresi a
kenyerét. Éjszakánként regényt ír. Kéziratát elfogadja egy közepes kiadó. De
túlreklámozzák. Például azt ígérik a borítón, hogy Hawke kiüti Hemingwayt. Ő
maga úgy tartja, ahhoz még néhányat be kéne húznia Ernestnek. Hiába, a gépezet
már elragadta. A könyv siker, de nem túl nagy. Minden erejét bedobva megírja a
második regényt, az már beüt. Attól kezdve nők, pénz, hírnév, "glitz". És rohan
maga után, vállalkozásokba és pénzért teljesítendő írói feladatokba, míg nagy
regényfolyama soha el nem készül. Korán hal meg. Addigra kiderül, édesanyjának,
aki Kentuckyban szívósan pereskedett a bányavállalattal, igaza volt. A per
megnyerődik, Arthur minden erőfeszítés nélkül milliomos volna – ha élne még.

KÍVÜL-BELÜL
Goodkind az Egyesült Államok elnökének kulturális
kapcsolatokért felelős, különleges asszisztense a Fehér Házban teljesít
szolgálatot 1973 őszén, a húsznapos arab-izraeli háború idején. Sikeres ügyvéd,
miközben nagyszerűen kalauzolja elnökét a Watergate-ügy botrányos történései
közepette, akaratlanul is részese lesz az izraeli események alakulásának, az
elnök követeként, de egyben családja képviseletében is többször a számára
ismeretlen zsidó államba repül, hogy megkeresse az ott harcoló leányát és hogy
közvetítsen Golda Meir és Amerika között egy lehetséges katonai segítségnyújtás
ügyében. A kétféle "ügy" egyidejű szolgálata saját helyzetének tisztázására
ösztönzi, így fog hozzá regényének megírásához, amelynek a "Kívül-belül" címet
adja. A cím egyszerre jelenti a zsidók és nem zsidók együttélését; a Bronx
délkeleti részén megtelepedett bevándorlók bensőséges, vallásos családi életét,
illetve a harmincas évek New Yorkjának mindennapjait, de jelenti a főhős életét
is, aki először értetlenül, majd egyre tudatosabban vállalja ősei szokásokban
továbbélő küldetését. A történések menete családi emlékiratok, levelezések és
visszaemlékezések összekapcsolására épül. Nemcsak a család pontos krónikáját
rajzolja meg a századfordulótól az 1970-es évekig, de hiteles képet ad az újabb
generációk (saját és gyermekei) életéről is. Hogyan változhatott egyetlen
generáció alatt a nép - amely harminc évvel ezelőtt megadóan vonult gázkamrába -
erős győztes katonai erővé?
|