ZENDÜLÉS A CAINE HADIHAJÓN

A főhős Willie Keith, a gazdag családból származó fiatalember, aki bárzongoristaként dolgozik - emellett pedig nagy álma, hogy valamelyik amerikai egyetemen bölcsészprofesszor lehessen. A zongorázásban nem mutat kiemelkedő tehetséget, de kedves modora és ötletes szójátékai, improvizációi meghozzák neki az elismerést és azt a szegényes bért, ami számára úgysem jelent semmit - hiszen a családjától kap elég pénzt. Egy zenés bárban találkozik May Wynn-nel. May szegény, bronxi olasz katolikus családból származik, így Willie szerint úgysem lehet komolyabb kapcsolat közöttük - de tetszik neki a lány, és gyakran találkoznak. Idővel egymásba is szeretnek - May őszintén szereti Williet, de a fiú még mindig nem veszi komolyan a kapcsolatot. Williet ekkor sorozzák be; a haditengerészethez jelentkezik, mert az előző háborúban ott biztonságosabb volt a katonaélet. A Furnald Hall tisztképzőbe kerül; mivel semmibe veszi a nevetséges szabályokat és sokszor bajba keveri magát, kis híján elbocsátják az intézményből. Az évfolyamán a legtöbb büntetőponttal végez, de az eredményei jók - ezért aztán meg is rázza a hír, hogy újdonsült zászlósként egy aknakereső hajóra helyezik. A hajó a Caine nevet viseli; mire Willie megérkezik a kijelölt kikötőbe, a hajónak nyoma sincs. Apja egy levelet adott neki, amikor elhagyta New Yorkot - a lelkére kötötte, hogy csak a Caine-en bonthatja majd fel. A zászlós, mivel lekéste a hajóját, nem bírja megállni, és felbontja a levelet. Megtudja, hogy édesapja beteg, és valószínűleg mire ő ezt a levelet olvassa, már nem is él. Az apa a lelkére köti a fiának, hogy állja meg a helyét a hajón - addig elpuhult, elkényeztetett fiatalember volt, de megvan benne a képesség hozzá, hogy férfivá váljon. Willie a levél hatására visszautasítja egy tengernagy nagylelkű ajánlatát, hogy maradjon szárazföldi, biztonságos szolgálatban - a tengernagynak a fiatal tiszt zongorajátéka tetszett meg, ezért igyekezett a kedvére tenni. Nemsokára befut a Caine, és Keith végre a tengerre szállhat. A hajót egy régi rombolóból alakították át aknakeresővé; a fedélzet rozsdás, a legénység pedig slampos és fáradt. Annak ellenére, hogy a hajó aknakereső, általában kísérőszolgálatra vagy célvontatásra fogták be. A kapitány, De Vriess, egy szadista állatnak tűnik Willie számára, és a hajón uralkodó anarchia és fegyelmezetlenség sem nyeri meg a tetszését. De Vriess viszont minden gorombasága és lazasága ellenére is jó kapitány; remekül irányítja a Cainet. Több összetűzés és mulasztás után Willie végre megszabadul De Vriesstől; áthelyezési parancs érkezik, melynek értelmében a régi kapitány Queeg korvettkapitány váltja fel. Itt kezdődnek a bonyodalmak. Ahogy látjuk Willie fejlődését és változásait is, úgy látjuk Queeg kapitányt is. A kezdetben kedvesnek és megértőnek tűnő emberből egy gonosz, visszataszító és valószínűleg őrült képe alakul ki. A szigorú bánásmód és az indokolatlanul szigorú büntetések hatására egy tájfun közepén Maryk első tiszt a szolgálati szabályzat 184, 185. és 186-ik paragrafusára hivatkozva leváltja a kapitányt.

184. paragrafus - Rendkívüli körülmények. Szokatlan és rendkívüli körülmények szökségessé tehetik, hogy valamely beosztott - akár őrizetbe vétel, akár beteggé nyilvánítása útján - leváltsa parancsnokát. E rendszabály azonban semmi esetre sem hajtható végre a haditengerészet parancsnokságának, vagy más, illetékes felsőbb parancsnokságnak kifejezett hozzájárulása nélkül, kivéve, ha az illetékes elöljárók tájékoztatására bizonyíthatóan nincs egyéb mód, mégpedig akár időveszteség, akár valamely egyéb, de nyilvánvaló ok miatt. A felsőbb parancsnoksághoz intézett tájékoztatásnak tartalmaznia kell az esetre vonatkozó összes tényt, valamint a rendszabály részletes indoklását, különös tekintettel a sürgősség mértékére.

Az indok pedig nem más, mint Queeg kapitány elmebetegsége, ami egyáltalán nem bizonyítható. A haditengerészet tele van bogaras, furcsa parancsnokokkal, és Queeg sem furább, mint a többiek. Így hát az első tisztnek és hősünknek zendülés vádjával kell a hadbíróság elé állniuk. A kiszabható maximális büntetés az akasztás - végül felmentik őket. Az aknakeresőn eltöltött napok és a háború egy sajátos nézőpontból való átélése a könyv oldalain hatalmas élményt jelentenek az olvasó számára. Willie úgy harcolt egy háborúban, hogy az aknakereső, amin szolgált, pályafutása során összesen hét aknát semmisített meg. A hajó leginkább kísérőszerepet játszott a nagyobb hadműveleteknél - de a legnagyobb csaták idején dokkban vagy szárazdokkban vesztegelt. Willie összesen két halottat látott a háború ideje alatt - az egyik egy kamikaze-pilóta holtteste volt, a másik egy fűtőé a hajóról. A csata durrogása és lőporszaga a tűzijátékra emlékeztette, noha tudta, hogy a parton ettől emberek halnak meg. A háborúról a hajón belülről kapunk csak képet: távoli, ritka képeket. Inkább a rutinmunka, az unalom, az összezárt emberek viszonya kerül az előtérbe, valamint Keith zászlós megemberesedése és vívódása May iránt érzett szerelme - vagy csak vonzódása - miatt. A háború sok ember halálát és még több gyökeres változását okozta. Egy ilyen fiatal tiszt háborús éveit kísérhetjük figyelemmel a könyv lapjain.