A romantika egyik legjelentősebb alakja. Élete a Tó-vidékhez kötötte. Fiatalon Franciaországba utazott a forradalom iránti lelkesedésből. Korai versei hagyományos, hősi párrímekben írott szentimentális tájleírások (Esti séta, Tájfestő vázlatok). Hazatérte után Alfoxdenben telepedett le közel barátjához Coleridge-hez. Csendes, magányos életet élt. Coleridge-el együtt adták ki a Lírai balladákat 1798-ban. a költemények nagy része népballadai, egyszerű, falusi környezetben játszódik. A kötet záró darabja, a Sorok a tinterni apátság fölött blank versben írt meditáció a természet szerepéről, Wordsworth panteisztikus természetlátásának gyönyörű megfogalmazása. (blank vers=drámai jambus - hangsúlyos, jambikus lejtésű, 10 vagy 11 szótagos verssor, általában rímtelen, a verses dráma uralkodó sorfaja) A kötet bővített formájú, 1800-as kiadásához írt Előszó fogalmazza meg költői programját, mely az angol romantika legfontosabb programnyilatkozata, lírai önéletrajza.

 Verseinek témáját a mindennapi, főleg a paraszti élet jelenségei, és nem a klasszikus antikvitás adja. A személytelenséget felváltja a költői én és a természet ábrázolása. Természetrajongásában az ember eggyé válik a természettel, mely szimbolikus üzenetet közvetít az érzékeny szemlélőnek. Alkotásait a tartalom és a forma harmóniája, valamint az egyszerű nyelvi kifejezésmód jellemzi. Szonettjei közül kiemelkedik A Westminster hídon című. Főbb művei: Előjáték (önéletrajzi költemény, 1850), A nemzeti függetlenségnek és szabadságnak ajánlott költemények (1802-1816), A kirándulás (1814), Peter Bell (1819).

Forrás: Barangolás a stílusok világában