|
Madonna mia
Liliom-lány, e földre nem való,
lágy barna haj takarja el fülét,
szemében könnyektől fakóbb a kék,
akár eső-függöny mögött a tó.
Vágy bélyege arcán nem látható,
bezárja - csóktól tartva - ajkait,
nyaka galamb-fehérséggel vakít,
ere: márvány-mezőn bíborfolyó.
Bár magasztalja egyre őt a szám:
lábát se merném megcsókolni én -
beföd szárnyával súlyos áhítat,
mint Dantét, Beatrice oldalán,
az égő Oroszlán szügye alatt
a Hetes Kristály Arany Lépcsején.
Baranyi Ferenc fordítása.
A CANTERVILLE-I KISÉRTET; LORD ARTHUR SAVINE BŰNE
A regények, költemények, színművek,
esszék, kritikák és meghatározhatatlan műfajú írások mellett Wilde nagy mestere
volt a mesének és novellának. A kötet ez utóbbi műalakzatból nyújt meglehetősen
szerény válogatást, korántsem törekedve arra, hogy az olvasók lehetőleg a
legtöbb ilyen Wilde-művel megismerkedhessenek, hanem hogy képet kapjanak az író
e két rövidprózai műtípusának jellemzőiről. A kötet mindenesetre a két
legjobbakat közli; így a világirodalom - Szerb Antal szerint - legmulatságosabb
kísértethistóriáját, a címadó elbeszélést, a nem kevésbé érdekes, rokon válfajú
Lord Arthur Savile bűnét. Wilde novellái egyszerre persziflálják a korabeli
angol másodromantikus műveket, amelyekben nagy szerepet játszottak a kísértetek,
a múltban titkon elkövetett bűnök is, ám még inkább arra törekszenek, hogy a
híres Wilde-i paradoxonok, szellemes aforizmák révén a humor szinte
kiapadhatatlan forrásai legyenek. A kísértetek és a bűnök révén a nyers
materializmust és prakticizmust, ez utóbbiak segítségével a miszticizmust és az
álromantikát teszi nevetségessé az író, hallatlanul érdekes és vonzó keverékkel
szolgálva: a 18. századi gótikus regények, fantasztikus történetek és a modern
tudományos fantasztikus illetve a horror történetének a világát köti össze. A
canterville-i kísértet az amerikai józan észt szembesíti az angolok ósdi,
hagyományokhoz ragaszkodó világával - ez az ötlet Mark Twaintől sem volt idegen.
Lord Arthur Saville bűne bizarr történetében - egy különös gyilkosságról
olvasunk - a kortársi angol arisztokrácia torzképét rajzolja. Nem mintha a
bűntől akarta volna riasztani Wilde az olvasóit. A bűn - éppen mert az
átlagemberek közössége által elfogadott törvényeket szegi meg, töri szét, az
individualizmus igazi kifejezője, hordozója; következésképpen a haladásnak egyik
eleme a bűn. Wilde e művei nemcsak szerzőjük, de a világirodalom legjobb
darabjai közé tartoznak.
Dorian Gray arcképe
Történet a szépségről és esztétikáról, a
fiatalságról, a műalkotásról, a lelkiismeret torzulásáról, szerelemről és
halálról. Dorian Gray fiatal és csodaszép. A neves festőt, Basil Howardot
elbűvöli ábrázata, ezért meg akarja örökíteni, hogy bűntelen arca fennmaradjon
az idők végezetéig. A színen feltűnik Lord Henry Wotton is, aki meggyőzi a festő
modelljét, hogy ifjonti szépsége a legfontosabb erénye. Mikor Dorian ráébred
arra, hogy fiatalsága nem tart örökké, kijelenti, hogy bármit megadna, ha maga
helyett arcképe öregedne. Ebben a fausti pillanatban kívánsága teljesül. Így
semmi nem áll az útjába, hogy hedonista, kicsapongó életmódot folytasson. Mindig
friss és üde, ártatlan ábrázata a leggyanúsabb pletykák ellen is kitűnő pajzs, a
csábítás pompás fegyvere. Beleszeret egy színésznőbe, aki egy lepukkant
színházban játszik Shakespeare-t. Amikor gyenge alakítása miatt egyik éjszaka
Dorian nem viszonozza a lány szerelmét, az méreggel vet véget saját életének.
Azonban a fiatalember itt még nem áll meg a lejtőn. Mikor Basil Howard értesíti
a színésznő, Sybil Vane haláláról, Dorian úgy dönt, felfedi a festmény titkát
Basilnak, aki értetlenül áll a kép átalakulása előtt. Ekkor Dorian hirtelen
haragja lesújt: egyetlen késszúrással megöli szörnyű sorsának vélt okát. Innen
már egyenes az út az ópiumbarlangokig, a teljes züllésig.
Oscar Wilde egyetlen regénye kulcsfontosságú volt az angol irodalom
történetében. A viktoriánus kor nevelő-tanító célzatú művészetfelfogását támadó
esztéticizmus igen jelentős visszhangot keltett. Képviselői vallották, hogy a
művészet egyetlen célja s eszköze a szépség, valamint hogy a művészet nem állhat
művészeten kívüli célok szolgálatában. A mű egyben a viktoriánus társadalom
felszínességének is pontos tükörképe. Egy olyan kor, melyben a legfontosabb
érték a szépség, nem lehet más, csak külsőséges. Ezt támasztja alá az is, ahogy
Lady Naborough megjegyzi Doriannek: "Maga arra született, hogy jó legyen
– hiszen olyan jóságos arca van". A viktoriánus erkölccsel szemben Wilde
saját életmódját is meg kívánta védeni a Dorian Gray arcképével. A regényben
szereplő férfialakok szoros barátsága visszarepítette szerzőjét egy általa
igencsak kedvelt korba, az antikvitásba, melyben külön hangsúlyt fektettek a
különleges szépségű, fiatal férfiak iránti plátói, homoerotikus szeretetre.
Kosztolányi Dezső fordítása
|
