Az első s máig az egyetlen ausztrál író, aki 1973-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat: "epikus és pszichologikus elbeszélő művészetéért, mely az irodalom új tartományaihoz vezet."

Eredeti neve Victor Martindale. 1912-ben született Londonban, majd a család Sidneybe utazott, de Patrick 13 éves korától ismét Angliában nevelkedett, első regényei is a brit fővárosban láttak napvilágot. 1935-ben a cambridge-i egyetemen szerezte meg a diplomáját, nyelvészetből és művészettörténetből. Az egyetem elvégzése után Londonba költözött és újságírói állást vállalt. Lelkesen vetette bele magát a város kulturális életébe, csatlakozott a kísérletező írók csoportjához. 1935-ben jelent meg első írása, egy verseskötete: A szántóvető és egyéb versek. Ezután főleg drámákat írt, de igazi sikerét első regényével aratta. A Boldog völgy 1939-ben Londonban jelent meg, mivel az egyetem befejezése után Ausztráliában nem talált kiadót, aki hajlandó lett volna kiadni műveit. Ezután évekig Angliában és az Egyesült Államokban láttak napvilágot művei. A II. világháború alatt és után a Királyi Légierőnél szolgált, Anglián kívül megfordult Görögországban, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában is. Angliában és Amerikában már régóta elismert és olvasott író, amikor 1961-ben végre Ausztráliában is kiadták egyik regényét, Az égi szekér utasai címűt. Közben A suta temetés címen 1974-ben Londonban színdarabja aratott közönség sikert. 1965-ben költözött Sydneybe, 1973-ban pedig neki ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat. White a díjával nyert összeget arra használta fel, hogy alapítson saját nemzetében egy irodalmi díjat. (Patrick White-díj) A 25 000 ausztrál dolláros pénzdíjat az az ausztrál író kaphatja, aki hosszú és rendkívüli irodalmi tevékenységével felhívja magára az ország irodalmi életének figyelmét. Az ilyen írók automatikusan elérhetővé válnak a díj számára, jelentkezni nem lehet.  

Már első regényeivel új hangot ütött meg az ausztrál irodalomban, művészetére nagy hatást gyakorolt D. H. Lawrence, James Joyce és Virginia Woolf. 1981-ben megjelent önéletrajzában életének számos, korábban elhallgatott részletéről (homoszexualítása, a Nobel-díj személyes átvételének megtagadása) is írt. 1991-ben Sydneyben halt meg. Műveiben szívesen él a mélylélektani elemzés módszerével, a szövegbe ékelt látomások és jelképek révén kutatja az emberi tettek indítékait, feszegeti a megismerhetőség határát. Gyakori mellékalakjai a kallódó, nem túl éles eszű, mellőzött vagy önként visszahúzódó különcök. Naturalisztikusan mutatja be az ösztönéletet, de tetten éri a hétköznapiságban megragadható érzékfelettiséget is. Realizmusán mitologizáló miszticizmus szüremkedik át. White az ausztrál gondolkodás és írói ábrázolás világát alapjaiban forgatta fel. Filozofikus-szimbolikus kifejezésmódja alkotói együttműködést kíván meg az olvasótól. Bizarr, nem hétköznapi alakjai megdöbbentetnek viselkedésükkel. Művei az egész angolszász világban, de főleg az Egyesült Államokban nagy népszerűségnek örvendenek.