A századforduló bécsi akadémikus építőművészetének egyik kiemelkedő jelentőségű bírálója és megújítója. A Loos, Hoffmann, Olbrich nevével fémjelzett bécsi iskola vezető egyénisége. Tanulmányait a bécsi Polytechnikum-ban, a berlini Építészeti Akadémián és a bécsi Képzőművészeti Akadémián végezte.  Építészeti tevékenységének első három évtizedében - mintegy 1894-ig - a kor ízlésének megfelelően a historizmus és eklektika díszítőelemeit felhasználva tervezett, épített. Hasenauer utódaként kinevezték a bécsi Képzőművészeti Akadémia tanárává. Szinte egyidejűleg Bécs város nagyszabású közlekedési-, és vízépítési munkáinak építészeti tervezésével is megbízták: az egész Bécset áthálózó Stadtbahn (városi vasút) állomásépületei és a városképben mutatkozó támfalai új formavilággal ismertették meg az eklektikát kedvelő várost. Ennek kapcsán - építőművészként - legnagyobb érdeme az volt, hogy kész alkotásaival demonstrálva lépett fel a bécsi eklektikával (historizmussal) szemben. Nem sokkal az után, hogy a kultuszminisztérium művészeti bizottságának és tanácsának tagjává nevezték ki csatlakozott a bécsi szecesszióhoz. Ezután, valószínűleg tanítványai - nevezetesen Olbrich hatása alatt - a Jugendstil szellemében alkotott. 1899-tól a Wiener Sezession egyik vezető egyéniségévé vált, kiállításaikon iparművészeti alkotásokkal (bútorokkal, textilekkel, kerámiákkal, üvegtárgyakkal stb.) rendszeresen szerepelt, amelyek jelentős hatással voltak az osztrák iparművészet szecessziós stílusának alakulására. A századfordulón épülő bécsi bérházai (Wienzeile 38. és 40., Köstlergasse 3., 1898) a bécsi szecesszió karakteres példái. Több bécsi és budapesti bérházat is tervezett. Intenzív építészi tevékenysége során építészete fokozatosan tisztult. Életművének ekkor keletkezett jelentősebb alkotásaival azonban továbbra is meg-meg botránkoztatta a bécsieket. Ezért több értékes tervének megvalósulását elgáncsolták. 1900 utáni megbízatásai közül jelentőségben különösen a steinhofi elmegyógyintézet monumentális Steinhofi temploma és a Bécsi Posta-takarékpénztár épülete emelkedik ki. (Ez utóbbit - alumínium - acél-üveg-márvány burkolatával, mesteri térkezelésével és logikus, gyakorlatias formáival - a huszadik századi építészet egyik kiemelkedő alkotásának, a modern építészet előfutárának tekintjük). Bécs -ottakringeni szanatóriuma és Döblergasse 4. sz. alatti bérháza már a modern építészethez való áttörést mutatják. Utolsó alkotásainál a dísztelen homlokzatképzésig jutott el, de az eklektika néhány bélyegét - szimmetria, monumentalitás - azonban sohasem tudta levetni. Épületein kívül ezt városrendezési elveinek illusztrációi (Bécs, XXII. kerület eszmei terve 1910-1911) és szinte minden fennmaradt vázlata és terve is tükrözi.