Főművén, az Aeneisen közel tíz évig dolgozott. A 12 énekből álló, homéroszi mintára készült hatalmas eposz Róma nemzeti hőskölteménye. Témája a trójai Aeneasnak - az eposzban a gens Iulia, Augustus nemzetsége mitikus ősének - mondai honfoglalása. Az első hat ének - Aeneas bolyongásai - cselekményben, szerkezetben az Odüsszeiát követi, a második rész - Itália meghódítása - az Iliászt. Aeneas, Venus istennő fia az égő Trójából elmenekülve, hosszú bolyongás után Karthagóba érkezik Dido királynőhöz. Dido beleszeret az isteni szépségű hősbe, de Aeneasnak az istenek parancsára tovább kell mennie. Dido öngyilkos lesz. Aeneas Itáliába érkezve leszáll az Alvilágba, ahol meglátja még meg nem született utódait, Róma jövendő nagyjait, és megerősödik népének Itália- és világhódító hivatástudatában. A második rész a latiumi harcok története. Aeneas hosszas küzdelem után legyőzi a vele szembeszegülő itáliai népeket, végül párviadalban megöli fő ellenfelét, Turnust. A trójaiak és itáliaiak békét kötnek, szövetségüket Aeneas és a latiumi királylány házassága pecsételi meg. Vergilius az Aeneis történetének keretében Róma történelmi hivatását énekli meg. A trójai eredetmítosz a görög világ előtt van hivatva Róma uralmának jogosságát igazolni, a Dido-történet a Karthagó elleni háborúnak, a 7-12. ének Itália harcai az itáliai népek Róma vezette egyesítésének mitikus előképei. Az elbeszélés a történelem szimbóluma lesz, és a költő koráig vezet. Az eposz csúcspontján, a 6. ének alvilági seregszemléjén a költő a római világbirodalom Augustus elképzelte nagyhatalmi programját fogalmazza meg: "Ámde te, római, arra ügyelj, hogy a népeken úr légy." Az Augustus-ház isteni eredetű ősének dicsőítése nem utolsósorban a császár dinasztikus céljait szolgálja. Az ősi erkölcsök, egyszerűség, jámborság dicsérete, a mélyen átélt és szuggesztív erővel kisugárzó római vallásosság harmonikus összhangban van Augustus propaganda-elképzeléseivel.

Az Aeneis tartalmi-formai szempontból egyaránt a római klasszicizmus legnagyobb alkotása, elegánsan gördülő hexametereiben páratlan könnyedséggel ötvöződnek a homéroszi, hellenisztikus görög, valamint a római eposzi és neoterikus költői hagyományok. Gazdagon árnyalt nyelve az érzelmek és hangulatok legszélesebb skáláján tud megszólalni. Az Aeneis, Vergilius belső békeigényének, aranykor-vágyának összeegyeztetése az augustusi római birodalom történelmi valóságával. Valószínűleg élete utolsó éveinek eseményei - Augustus leszámolása a köztársaság intézményével és politikai ellenfeleivel - rendítették meg hitét az ’augustusi béke’ új aranykor-voltában, s az Aeneis megsemmisítésére vonatkozó végrendeletét nem a néhány befejezetlenül maradt sor, hanem ez a megrendülés magyarázza. Vergilius nem volt pesszimista, de optimista sem, hanem realista Tudta, hogy az élettel együtt jár a halál, de a halállal is az élet, ahogyan azt a híres aranyág motívumával üzeni. Vergilius német kutatója, V. Pöschl szerint "az Aeneisben egyensúlyban van az árnyék és a fény, a fájdalom és az öröm, ezért annyira emberi, ezért annyira igaz." T. S. Eliot amerikai költő és esszéista szerint "az Aeneis az európai kultúra alapköve, minden műalkotás mércéje és mértéke".

Harcokat énekelek s egy hőst, akit Ítaliába,
Trója vidékéről lávín partig, legelőször
űzött végzete; sok földet, tengert bolyongott,
égi erők és Júnó nem-feledő dühe folytán
és sok háborut is tűrt, míg várost alapított,
isteneit Latiumba vivén, honnét a latin faj,
Alba atyái s Róma magas bástyái erednek.
(I. 1-7)

Haj, sok bú-baj után született meg a római nemzet!
(I. 33)

Vagy más csel lappang itt: teucrus, a lóba ne bízzál.
Bármi is ez, danaóknak ajándékát se kívánom!
(II. 48-49)

Más faj - elismerem - élethűbb ércszobrokat alkot,
s arcot olyant farag, úgy, hogy szinte beszél az a márvány,
jobb ügyvéd is akad, s ki leírja a csillagok útját
mérőbotjával, vagy számontartja kelésük:
ám a te mesterséged, római, az, hogy uralkodj,
el ne feledd - hogy békés törvényekkel igazgass,
és kíméld, aki meghódolt, de leverd, aki lázad!
(VI. 847-853)

Fordító: Lakatos István

Első jelentős művén, a Theokritosz pásztor idilljei nyomán írt Bucolicán (Pásztori versek) a hagyomány szerint 42-39-ig dolgozott. A tíz hexameteres költeményből álló gyűjtemény (Eclogák) kitágítja a bukolikus költészet hagyományos témakörét. Az ecloga szó eredetileg szemelvényt, válogatott verset jelentett, s ebben az értelemben használta Vergilius is, amikor pásztorkölteményeiből tíz darabot kiválasztott és kiadott. Pásztorai -akik mögött nemegyszer könnyű felismerni a költőt és a kor más szereplőit, de akik mégsem pusztán kulcsfigurák - a való világ elől menekülnek Arkadia 'szellemi országába', de félelmük fokozatosan feloldódik az új aranykor, az augustusi békekorszak előjelei láttán. A ciklus leghíresebb darabja, a 4. ecloga egy gyermek születésével jövendöli meg az új aranykor beköszöntét. A középkor a műben Jézus eljövetelének jelzését látta, s Vergiliust pogány szentként tisztelte. Az 5. eclogában a pásztor Daphnis istenné válása a béke eljövetelének szimbóluma. Az l.-ben a földjéről elűzött, majd otthonát visszanyert Vergilius mond köszönetet a hatalomnak nagyvonalú gesztusáért - nem véletlen, hogy ezzel a művével a költő mindjárt ki is érdemelte Augustus tetszését. A költő azonban nem a császári kegy fényére sandít, hanem harmóniaigényét és humánumkövetelését fogalmazza meg a pásztori énekversenyek díszletei között. Az Eklogák könyvével Vergilius új korszakot nyitott a római irodalomban: a költészet aranykorát.

IV. ekloga

Pásztori Múzsák, szálljon a dal kissé magasabban!
(1. sor)

Már megtérhet a Szűz, meg az ősi saturnusi korszak,
Már uj sarjat küld le a földre az ég a magasból.
Csak te a most születő gyermekre, ki hozza a vaskor
Végét, és akivel beköszönt az aranykor a földre,
Szűz Lucina, vigyázz: bátyád országol, Apollo.
(6-10. sor)

Elbukik a kígyó, meg a mérges csalfa növény is
Elbukik, és az aszír balzsam beborítja a földet.
(24-25. sor)

Fordító: Trencsényi-Waldapfel Imre

X. ekloga

Mindenen út vagy, Amor; hódoljunk hát meg Amornak.
(69. sor)

Fordító: Lakatos István