|
Parasztbecsület Egy szicíliai faluban játszódik, 1880-ban, húsvét vasárnap. Turiddu szicíliai parasztlegényt behívták katonának. Kedvese, Lola nem várta meg, amíg visszatér, hanem férjhez ment a jómódú fuvaroshoz, Alfióhoz. Amikor Turiddu leszerelt, Santuzzának kezdett udvarolni, közeledését a lány forró szerelemmel viszonozta. Lola hiúságát ez sértette, és ismét visszahódította Turiddut. Amíg az asszony férje távol járt, a legény most is nála töltötte az éjszakát. Santuzza kétségbeesetten vonja felelősségre Turiddut, és könyörög neki, térjen vissza hozzá. Az azonban gorombán letorkolja és félrelöki. A faluba érkezik Alfio. A végsőkig elkeseredett Santuzza mindent elmond a gyanútlan férjnek. Alfio szörnyű haragra gerjed, és bosszút esküszik. A húsvéti miséről érkező Turiddu borral kínálja Alfiót, de az kiüti a poharat a kezéből. A legény megérti, hogy minden kiderült, és életre-halálra meg kell küzdenie vetélytársával - így kívánják ezt a szicíliai erkölcsök. Elfogadja a kihívást, elbúcsúzik anyjától, és rábízza Santuzzát. A kertek alatt késpárbajt vív Alfióval, aki halálra sebzi. Giovanni Verga Parasztbecsület c. elbeszélése megírásakor nemigen sejthette, hogy az színpadi művet, majd két operát is fog ihletni. 1888-ban a Sonzogno Kiadó pályázatot írt ki egyfelvonásos opera írására. Pietro Mascagni számára Giovanni Targioni-Tozzetti és Guido Menasci készített librettót. Irodalmi forrásuk Giovanni Verga egyik népszerű elbeszélése volt, melynek színpadi változata 1884-ben szép sikert aratott. A színmű címe már ekkor azonos volt a későbbi operáéval. A pályázat bírálóbizottsága döntése nyomán három opera került a közönség elé, s végül - elsöprő fölénnyel - Mascagni műve került ki győztesként. A római premier (1890. május 17.) óta a Parasztbecsületnek töretlen a népszerűsége, úgy tűnik, hogy a közönség nem tévedett. A nemzetközi sikerszériába korán bekapcsolódott a budapesti operaház is, 1890. december 26-án, Gustav Mahler vezényletével került színre.
A Malavoglia család A múlt század vége felé játszódik ez a történet, egy szegény, szicíliai halászfalucskában. A Malavoglia-család csupa becsületes, jóravaló emberből áll, bárkájuk kint ringatózik a napsütéses tengeren, kis házuk kertjében árnyat adó naspolyafa levelei zöldellnek. És mégis, napjaik dolgos békéjét sorozatos csapások dúlják fel. Hiába küszködnek, fiatalok és öregek, menthetetlenül elszegényednek, a naspolyás ház felett megperdül a dob, és azok, akik életben maradnak, idővel szerteszéjjel szóródnak a világban. Szívszorongató emberi sorsok bomlanak ki a szerző tolla nyomán. Giovanni Verga, a Parasztbecsület szövegkönyvének írója, az irodalmi igazmondás fáradhatatlan harcosa a 19. század végén alkotta ezt a művét. Éles képet vetít az olvasó elé az olasz parasztok és halászok nyomorúságos életéről, a gyönyörű tájról, ahol csodálatos szépen telhetnének az emberek napjai, ha a társadalmi rend igazságtalansága nem okozna minduntalan végzetes szerencsétlenséget.
DON GESUALDO MESTER A Don Gesualdo mester összefoglalja mindazt, amit Verga a vagyonszerzés, a "roba" körüli körtáncból már korábban is megjelenített. A regény főhőse, Gesualdo "mester", fékevesztett igyekezettel szerzett vagyona révén "úr" lesz. Az elszegényedett "don"-ok befogadják vagyona miatt, de a paraszti szerzés farkas erkölcse és a "fenn az ernyő, nincsen kas" nemessége között nincs egyetlen olyan semleges terület sem, amely a hősök szeretetigényének kedvezhetne. Verga nagyszerű történelmi éleslátással ábrázolja azt a konfliktust, amely az Itália egységéért kompromisszumot kötött polgárság és nemesség között feszül. Don Gesualdo sorsa jelképszerűvé válik, amikor kénytelen belátni: a "roba" immár végzetesen szembefordítja mindazokkal az eszményekkel, amelyek a népre támaszkodó polgárságot vezették a Risorgimento önfeláldozó küzdelmeiben. Verga társadalomkritikája, noha számos ponton érintkezik a romantikus antikapitalizmussal, egészében véve mégis túlmutat rajta: történelmileg indokolt pesszimizmus sem csábítja a jelenségek romantikus felnagyítására vagy naturalista szimbolikára. Ábrázolásmódja, a valóságban való írói erőszaktevés látszatának kerülése - az ábrázolás tendenciózusságának tudomásulvétele mellett - megóvta attól, hogy saját pesszimizmusának csapdájába essék. |
