A nemzeti romantika utáni realizmus hatással volt az 1900-as évek elején a finn szobrászatra. Legfontosabb alkotói közé tartozik a sokáig Párizsban élő Ville Vallgren, kinek egyik szobra, a Helsinki szimbólumává váló érzéki nőalak, Havis Amanda.

Porvoo-ban született - Porvoo, Finnország második legrégebbi városa. Előbb Helsinkiben építészetet tanult, majd 1877ben tanulmányútra Párizsba utazott, akkor már a szobrászat érdekelte. 1877-1913 között ott is élt, a francia állampolgárságot 1902-ben kapta meg. 1913-ban visszatért Finnországba. A legjobb szakács, és bort készítő volt. Szerette a vidám életet. Kétszer nősült és el is vált, gyermeke nem született. Több ízben is formában feldolgozta az ismert Kalevala legendát. A női szépség ábrázolása, a miniatűr szobrok és dísztárgyak hírnevet szereztek neki. Először a romantika volt jellemző szobraira. Az 1885-ben elkészült Echo (Visszhang) c. márvány alkotása azonban fordulópontot jelentett művészetében, mert egyesíti a realizmust és a lírai ábrázolást. Az 1880as évek végén nagy hatással volt rá Rodin, így közelebb került a szimbolista kifejezésmódhoz. A későbbi munkák központjában így a korai szimbolizmus állt, gyakran használt természetes témákat, mint virágok és levelek, érzések és érzelmek egymásba fonódása. 1889ben a párizsi világkiállítás aranyérmét nyerte el Krisztus című alkotásával. 1889 és 1901 között a szobrász több európai múzeumban kiállította a Krisztus különböző anyag-változatait. A gipsz változatot először Párizsban az Orsay Múzeumban, majd a müncheni Secession következett 1893-ban azután a Szabad Esztétikus kiállítás, Brüsszelben 1895. Grand Prix-díjas lett a párizsi világ kiállításon 1900-ban, 1918-ban tagja, majd 1928-ban professzora lett a finn Művészeti Akadémiának. Több művészettel foglalkozó könyvet is írt. Szabadtéri művei: az Ateneum Múzeum homlokzata (1886), Knuutinpojan szobor (1887), Uno Cygnaeus emlékműve (1900), a jelenleg is Helsinkiben a Piac téren lévő szökőkút - hableányként, avagy sellőként is ismert Havis Amanda (1908) szobra, Albert Edelfelt emlékműve (1927), Topelius emlékműve (1932).