Nevét ma egy drámaírói díj viseli. Édesapja tanító volt a hajdúszoboszlói izraelita iskolában, édesanyja varrónő. Gyermekkorában szüleivel Debrecenbe költöztek. Iskolai tanulmányai során tette meg első írói lépéseit. 1902-ben jelent meg első verseskötete. Iskolai tanulmányai végeztével Budapestre költözött és 19 éves korában hírlapíró lett. 1908-tól a Nyugat, 1910-től az Est munkatársa. Az I. világháborúban, 1914-ben önkéntesnek jelentkezett. 1925-től Az Újság munkatársa, a polgári liberális eszmék szószólója. 1944 augusztusában csillagos házba internálták, a svéd követség mentelmi útlevelével rövid időre szabadult. 1944. október 20. – november eleje között a nyilasok munkaszolgálatra hurcolták. 1948 után szegénységben élt; a Petőfi Társaság tagjai közé választotta. Jó kapcsolatban volt Ady Endrével. Amikor hatvankilenc éves korában, már régóta betegen, meghalt, az irodalmi élet alig vette tudomásul elmenetelét. Élete végén csaknem elfeledett volt, és csak az irodalom értői tudták, hogy jó költőként élt és halt meg. Amikor észrevettük benne a korai abszurdot, azt is észre kellett vennünk, hogy akkor is jó költő, amikor nem abszurd, amikor a szelíd emberség nevében egybefogja azt, ami népi, és ami városi, amikor meglátja és megbocsátja az emberi gyarlóságokat.

A századforduló kapitalista társadalmától és a politikai élettől menekülve a gyermekkor emlékvilágában keresett magának szigetet. A nagyváros tülekedését a felnőttek közé tévedt gyermek csodálkozásával nézte, és bölcsen értetlenkedő kérdésekkel s enyhe fintorokkal gúnyolta ki. Ezzel is a szegények, az elesettek, a kisemberek érzelmeit akarta kifejezni. Naiv kifejezésformái, finom költői nyelve bizonyos jellemző pestiességgel párosul. Kabaréjelenetei és színművei széles körben népszerűek voltak. Már közvetlenül az első világháború előtt igazi színpadi sikert aratott Egyszeri királyfi című mesejátéka. Legtöbbször, ha drámát írt, közel maradt a meséhez, mint legnagyobb sikerű játékában, az Ezeregyéjszaka világát idéző Azrában, a halálos szerelem színpadi költeményében. De akkor is mesét mond, amikor az Aranyórában a budapesti szegény emberek életéről és becsületességéről ír példázatot. Egyébként számos drámai műve közt megírta a Lila ákác színpadi változatát is. Ebből a dramatizált regényből kétszer is készítettek filmet, egyszer a harmincas években, egyszer a mi napjainkban. A színpadi változatot mostanában is újra meg újra felelevenítik. Fontosabb művei: Énekeskönyv (versek, 1912); Az egyszeri királyfi (színmű, 1914); Élet, halál (karcolatok, 1916); Emlék (versek 1917); Patika (színmű, 1919); Lila akác (regény, 1919); Az Isten is János (elbeszélés, 1921); Hetedikbe jártam (1922); Jó szó (vers, 1928); A május (színmű, 1928); Azra (színmű, 1930); Aranyóra (színmű, 1931); Dali-dali-dal (1934); Szívdobogás (színmű, 1936); Ádámcsutka (1937); Úriemberek vagyunk (Válogatott novellák, 1957); Add a kezed (versek, 1958).