Mezőségi szegényparaszti családból származott. A nagyenyedi református kollégium, majd a kolozsvári református gimnázium diákja volt. Első írását 18 éves korában közölte a kolozsvári Világosság című lap, Levél egy román barátomhoz címmel. 1949-ig Kolozsváron a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója volt, majd tanulmányait megszakítva a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője lett. 1951-ben Bukarestbe költözött, mivel a szerkesztőséget oda helyezték át. Nem tudott azonosulni az ötvenes évek politikai viszonyaival ezért 1954-ben lemondott állásáról és Marosvásárhelyre költözött, ahol 1989-ig helyi lapok főszerkesztői pozícióját töltötte be.

1965-1977 között parlamenti képviselő, 1974-1982 közt a Romániai Írószövetség alelnöke volt. 1980-tól kezdve a Ceauşescu-rezsim betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért 1980 és 1990 között csak Magyarországon tudott publikálni. Ebben az időszakban ő és családja a hatalom és a Securitate folyamatos zaklatásainak voltak kitéve. 1990-ben a fekete március idején veszítette el egyik szeme világát. Több tucatnyi magas színvonalú prózai és drámai műve a jelenkori magyar írók élvonalába emelte. 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapító tagja volt. Életének 80. évében, 2006. szeptember 30-án, hosszan tartó betegség után hunyt el. A marosvásárhelyi vártemplomban volt felravatalozva teste, majd a református temetőben helyezték el. Legismertebb művei - A Mezítlábas menyasszony, a Pompás Gedeon, az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Csillag a máglyán, a Káin és Ábel, a Szuzai menyegző, az Advent a Hargitán és a Balkáni gerle című drámák, a Félrejáró Salamon című kisregény, az Anyám könnyű álmot ígér című regény, az Istenek és falovacskák, illetve az Engedjétek hozzám jönni a szavakat című esszék, valamint a már a rendszerváltás után Szemet szóért címmel közreadott naplójegyzetei. Díjai - Állami Díj (1951, 1953), Füst Milán-jutalom (1978), Herder-díj (1979), Bethlen-díj (1990), Kossuth-díj (1992), Kisebbségért Díj (1995), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1997), a Magyarság Hírnevéért Díj (1997), a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2005).

Forrás: Kulturális Enciklopédia