
Sütő
András
(1927
- 2006)
erdélyi magyar író
|
Mezőségi szegényparaszti családból származott. A nagyenyedi református kollégium, majd a kolozsvári református gimnázium diákja volt. Első írását 18 éves korában közölte a kolozsvári Világosság című lap, Levél egy román barátomhoz címmel. 1949-ig Kolozsváron a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója volt, majd tanulmányait megszakítva a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője lett. 1951-ben Bukarestbe költözött, mivel a szerkesztőséget oda helyezték át. Nem tudott azonosulni az ötvenes évek politikai viszonyaival ezért 1954-ben lemondott állásáról és Marosvásárhelyre költözött, ahol 1989-ig helyi lapok főszerkesztői pozícióját töltötte be.
1965-1977 között parlamenti képviselő,
1974-1982 közt a Romániai Írószövetség alelnöke volt. 1980-tól kezdve a
Ceauşescu-rezsim betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását,
ezért 1980 és 1990 között csak Magyarországon tudott publikálni. Ebben az
időszakban ő és családja a hatalom és a Securitate folyamatos zaklatásainak
voltak kitéve. 1990-ben a fekete március idején veszítette el egyik szeme
világát. Több tucatnyi magas színvonalú prózai és drámai műve a jelenkori magyar
írók élvonalába emelte. 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapító
tagja volt. Életének 80. évében, 2006. szeptember 30-án, hosszan tartó betegség
után hunyt el. A marosvásárhelyi vártemplomban volt felravatalozva teste, majd a
református temetőben helyezték el. Legismertebb művei -
A Mezítlábas menyasszony, a Pompás Gedeon, az Egy
lócsiszár virágvasárnapja, a Csillag a máglyán, a Káin és Ábel, a Szuzai
menyegző, az Advent a Hargitán és a Balkáni gerle
című drámák, a
Félrejáró Salamon című
kisregény, az
Anyám könnyű álmot ígér című
regény, az
Istenek és falovacskák,
illetve az
Engedjétek hozzám jönni a szavakat
című esszék, valamint a már a rendszerváltás után
Szemet szóért címmel
közreadott naplójegyzetei. Díjai - Állami Díj (1951, 1953), Füst Milán-jutalom
(1978), Herder-díj (1979), Bethlen-díj (1990), Kossuth-díj (1992), Kisebbségért
Díj (1995), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1997), a Magyarság
Hírnevéért Díj (1997), a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2005). |