Bajorországban született, 1878-1885 között a müncheni Iparművészeti Iskolában, majd az Akadémián folytatta tanulmányait. Pályáját grafikus művészként kezdte, különböző magazinokban jelentek meg rajzai. 1892ben egyik alapítója a müncheni Szecessziónak, ízig-vérig szecessziós művész. 1895-ben nevezték ki Münchenben a Képzőművészeti Akadémia professzorává, ahol Kandinszkij és Klee is tanítványa lett. A szimbolizmus titokzatos képzeletvilágának megtestesítője és a századvég festészeti kísérleteinek vezető alakja volt Münchenben. A legtöbb képe mitológiai témájú, bár a Piéta , a Lucifer , a Keresztrefeszítés, a Pokol, vagy a Kiűzés az Édenből, bibliai ihletésűek. Mindegyiket különleges szellemi élmény összehasonlítani az előző korok ugyanilyen témájú alkotásaival. Nagy, erőteljes formák uralják festményeit, szobrait, és a vonzó, erotikus testformák, ezért eleinte az egyház erkölcstelennek tartotta. Az 1899-es Párizsi Világkiállításon díjat nyer a Paradicsom őrzője című képe. Az 1893-as Chicagói Világkiállítás aranyérmét a Bűn című képével nyeri. Villája a Stuck - villa ma is München kiemelkedő nevezetessége. A villa bútoraival is díjat nyer (1900 Párizs). Az első világháború idején elvesztette jelentőségét, 1960ig, amikor újra az érdeklődés középpontjába került a szecesszió. 1968-ban a Stuck villát megnyitották a nyilvánosság számára, majd 1992-2005 között rendbe hozták és azóta is múzeum.