1839. október 29-én született Pesten, apja ékszerész volt. Tanulmányait a budai műegyetemen végezte 1859-ben, majd a bécsi képzőművészeti akadémián tanult. Bécsben a Stephansdom főépítészétől, Friedrich Schmidttől a gótika formaismeretét és e stílus iránti rajongást vette át. Ezt az irányzatot Pesten - ahol az olasz neoreneszánsz dívott - a német egyházi építészettel azonosították. Ezért nem sikerült az Újvárosháza építésénél, 1870-75 között neogót elképzeléseit keresztülvinnie. A szűk utcában álló nagyméretű ház mintás nyerstégla és mázas kerámia homlokzatával így is jelentős értéket hozott létre. Steindl elérte, hogy nagyméretű közgyűlési terem épüljön, ma is ez a fővárosi önkormányzat legreprezentatívabb helyisége. Az épület ötkarú főlépcsőjének öntöttvas vázrendszerével sikerült a gótikát becsempésznie, ez a kiváló alkotás egyedülálló Magyarországon. 1872-ben a Reichstag - pályázatra benyújtott terveit dicséretben részesítették, neogótikus munkája előlegezi a budapesti Országházat. Az Állatorvosi Egyetem általa tervezett Rottenbiller utcai pavilonjai (1880-81) és a régi Műegyetem, ma Természettudományi Kar Múzeum körúti épületei (1881-83) szintén nyerstégla burkolatú, neo reneszánsz alkotások. Steindl e munkáin próbálta ki először a terrakotta díszítéseket. 1869-től a budai műegyetem helyettes, majd 1870-től rendes tanára lett, ennek köszönhette, hogy nem kellett magán megbízatásokban, elapróznia magát.

Szakterülete a középkori építészet volt, tanítványaival a nyári gyakorlatokon ilyen épületeket rajzoltatott és méretett fel Erdélyben és a Felvidéken. Ő lett a kor legtöbbet foglalkoztatott műemlék-restaurátora is. 1870-ben őt bízták meg az erdélyi, vajdahunyadi vár helyreállításával, miután elődje, Schulcz Ferenc meghalt. A munka több volt restaurálásnál, a műemléke Ferenc József számára kellett vadászkastéllyá alakítani. Ez igen sok, ma durvának tekintett beavatkozással, átépítéssel járt, de a 19. században a műemlékvédelem szabályai sokkal megengedőbbek voltak, mint napjainkban. Itt kiélhette a gótika iránti szenvedélyét is. A restaurálás nem fejeződött be, a pénz elfogyott, s a király sem igen látogatta a távoli vadászterületet. A kassai dóm, a Szent Erzsébet székesegyház rekonstrukciója kisebb hiányok pótlásának indult, s teljes újjáépítés lett belőle, amely 15 évig, 1877-től 1901-ig tartott. Steindl értett hozzá, hogyan kell a kis megbízatást nagy feladattá felduzzasztani. Új rendszerben boltoztatta át a templomot, a faragott kövek zömét kicseréltette. A hiányzó déli torony megépítését azonban neki sem sikerült kitaktikáznia. Budapesten a Belvárosi plébániatemplom szentélyét állította helyre 1889-90-ben. Műmárvánnyal boríttatta a pilléreket, a diadalívet falképpel díszítette, s a pécsi Zsolnay gyárban majolika oltárt készíttetett. A második világháborúban megsérült templom helyreállításánál kiegészítéseit nem vették figyelembe. Az országház tervezésére 1882-ben kiírt pályázatra beadott 19 pályamű között négy, elvileg egyenlő díjat osztottak ki, Steindl első helyre sorolt neogótikus terveit állítólag Andrássy Gyula külügyminiszter támogatta a londoni parlament hasonlósága miatt. Az angol parlament valóban az épület előképei közé tartozik, de említhetőek Friedrich Schmidt bécsi munkái is. Terveit "a magyar alkotmány és nemzeti öntudat legmegfelelőbb építészeti kifejezésének" minősítették.

Steindl átértelmezte a történelmi formákat, minőségileg újat hozott létre. A mozgalmas tömegű kőcsipkés épület historizáló architektúrája logikus belső térrendszert és korszerű épületgépészeti kialakítást rejt, távfűtése és szellőzése a századfordulón a legkorszerűbb volt. Az épületbelsők kialakítása sokszor reneszánsz és barokk szellemben történt, különösen a hatalmas, egyetlen lendülettel felvezető főlépcső mutatja tervezője téralkotó képességeit. Megoldásait annak idején sokat kritizálták, de a Zsolnay - majolikadíszek, Róth Miksa színes üvegablakai, általában a gazdag, drága anyagok ma is ámulatot keltenek. Steindl néhány héttel az Országház 1902. október 8-i átadása előtt halt meg. E főműve Budapest jelképe lett, s az eklektikus épület a historizáló formák dacára a kor igényeit vette figyelembe és jelentős új értéket hozott létre. A Parlament hazánk egyik legnagyobb épülete, 268 m hosszú, legnagyobb szélessége 118, kupolacsúcsának magassága 96 m. Utolsó műve az erzsébetvárosi Plébániatemplom a Rózsák terén, amely szintén Schmidt -hatásokat mutat, 1895-1901 közt valósult meg. Ez a templom is Zsolnay - kerámia díszeket kapott. Eklektikus művész volt, az őt ért támadások ellenére a magyar építészet egyik legkiválóbb, egyéni képviselője. Ő tervezte az aradi városházát, a pesti kereskedelmi és iparbank székházát, ő restaurálta a szegedi ferences templomot, az iglói és bártfai templomokat is. Fontosabb írásaiban saját műveit, a kassai dóm restaurálását és az Országház építkezését ismertette. Emlékét portré őrzi az Országház kongresszusi társalgójában. (MTI-SAB)