Madagaszkár szigetén, Tananarivében, Afrika keleti partjainál született: édesapja az első világháborúban elhunyt katona (lovastiszt) volt. Anyja nevelte föl. Simon Fiatalkorát a spanyol határhoz közeli Perpignanban töltötte. Művészeti tanulmányait Franciaországban, Oxfordban és Cambridge-ben végezte. Az 1930-as években bejárta a Szovjetuniót. Korábban a tengerészetnél akart szolgálni, de felvételét elutasították: katonai szolgálatát a harmincegyedik dragonyos ezrednél töltötte a francia seregben 1934-35 között. A spanyol polgárháború idején a republikánusok oldalán fogott fegyvert. A II. világháború kitörésekor visszatért a dragonyosokhoz, harcolt Meuse-nél 1940-ben. Itt elfogták, s egy szászországi fogolytáborba zárták, ahonnan franciaországi fogolytáborba szállításakor elszökött, s csatlakozott az ellenálláshoz. A háború után kétlaki életet élt Párizs és Salces között, bortermelőként és íróként dolgozott. Ötven éven át írt, munkáiban többnyire családjának történetét dolgozta fel fotografikus pontosságra és objektivitásra törekedve. Az 1950-es években nagy sikernek örvendő Noevau Roman egyik képviselőjeként vált ismertté, bár a mozgalom többi tagja elutasította Simonnak a metaforára, a történelemre és a történetmondásra vonatkozó elképzeléseit. 1985-ben megkapta a Nobel díjat, az alábbi indoklással: Claude Simon - Aki regényében a költő és a festő kreativitását az idő mélyebb tudatosságával ötvözi az emberi körülmények megörökítésének érdekében. 2005 július 6-án Párizsban halt meg. 

1945-ben fejezte be első regényét, A szélhámos-t Franciaország 1940-es összeomlásáról. Ezt követte A kifeszült kötél (1947), a Gulliver (1952), és a Tavaszünnep (1954). Nemzetközi hírűvé ötödik, 1959-ben kiadott A szél (Le Vent) című regényével vált, melyet angol fordításban is megjelentettek, és amelyet a kritika egyértelműen a noveau roman (új regény)
műfajába sorolt. Az Új Regény zászlóvivői és a filmes újhullám kölcsönösen hatottak egymásra: a képi megjelenítés hatása Simon munkáiban 1958-tól válik érzékelhetővé, A fű (L'Herbe) című regényével, mely 1940-ben, Franciaország Németország általi lerohanásának idejében játszódik. A könyv jelentősége abban állt, hogy a történetírás hagyományát félredobva egy haldokló idős nő ház- és kertleírásait emeli a regény témájául, evvel a mindennapi apróságokat, a megíratlan múltat állítva történelemszemlélete középpontjába. A flandriai út (1960) című alkotásával vált külföldön is ismertté, ezzel a regényével 1961-ben elnyeri a L’ Express díját. A hírességet viszont a Történet megjelenése hozta el 1967-ben. Egyetlen nap elbeszélése, a napszakok jól megkülönböztethető rendjében. E nap történelmi idejéről csak azt tudjuk, hogy valamikor a spanyol polgárháború és a II. világháború után lehet. Az elbeszélés egyik szála hétköznapi események története, ám ezek leírását állandóan áttöri a mítosz, vagyis inkább a mitikus emlékezés tér-idő fölbontó költői képritmikája. Különös, jellegzetes, drámai feszültséggel tölti fel a szöveget a két emlékezés-típus, a hétköznapi és a mitikus állandó váltakozása. Költői próza ez, prózaköltemény.

A csaló, a Történet és az 1962-ben megjelent A nagyszálló - amely a spanyol polgárháború idején játszódik - együtt alkotja azt a trilógiát, amelyben Simon a saját emlékeiből dolgozott. 1973-ban jelent meg a Triptichon című regénye. Az 1981-es Földművelők (Les Géorgiques), az 1989-ben megjelent Akácia és az 1987-ben megjelent A meghívás című regényei autobiografikus ihletettségűek. Utolsó művét 2001-ben adták ki A villamos címmel. Az írás a szerző gyermekkorát és öreg éveit felidéző, megrázó intim körkép. Írásai a tudatáram-ábrázolás és a narrációs technika érdekes vegyítései: gyakran alkalmazza a központozás nélküli írás módszerét, 1000 szavas mondatokat is papírra vetve, és az ellentmondások kétirányú ábrázolásával sokat bízva az olvasókra. Regényei nem tartoznak a legkönnyebb olvasmányok közé. Bár fiatalon hatottak rá a festő Raoul Dufy esztétikai elméletei, s regényein érezhető William Faulkner, Marcel Proust és James Joyce hatása, ő maga a legnagyobb jelentőséget az önéletrajzi elemekben látta.