A 18. század második felének jelentős osztrák festője, sokoldalú és termékeny mestere, akinek freskói és oltárképei, mitologikus-allegorikus festményei, zsánerképei és portréi a monarchia egész területén népszerűek voltak. Szerény helyi mestereknél tanult; az alsó-ausztriai Steinben és a szomszédos Kremsben dolgozott évtizedeken át, szülőhelyéről nevezték el így - "Kremser Schmidt", itt élt 1801-ben bekövetkezett haláláig.

Steini műhelyéből vállalkozott az egymást követő, főként egyházi megbízásokra, oltárképeket, vallásos témájú táblaképeket szállított, Alsó- és Felső-Ausztria, Morvaország és Magyarország templomaiba, kolostoraiba. Sikerét, hírnevét igazolta 1768-ban a bécsi művészeti akadémiára történt felvétele is. A század utolsó negyedében, amikor a jozefinista szemlélet uralomra jutását követően az egyházi megrendelések jelentősen csökkentek s a művészetben új követelmények érvényesültek, ő is új megoldásokra, stílus váltásra kényszerült. A nyolcvanas évektől mind többet foglalkozott a világi műfajokkal, profán ábrázolásokkal, sorozatban festette a kicsiny képeket a görög-római történeti jelentekkel vagy a mindennapi életből vett eseményekkel, alakokkal. Jelentős szerepet játszott kései tevékenységében a sokszorosító grafika, és a rézkarc.

A 18. századi festészet legkülönbözőbb irányzatai, olasz és holland mesterek inspirációja ötvöződnek sok száz alkotást magába foglaló munkásságában. Oltárképein, nagyméretű festményein erős fényhatásokkal és késő barokk drámai mozgalmassága érvényesül, bibliai történeteinek egzotikus gazdagsága a Rembrandt-i példaképeket idézi, zsánerjeleneteinél a francia rokokó elevensége érvényesül. Összességében nagyon is sajátos, egyéni stílusa. A Mózes IV. könyvében leírt ótestamentumi jelenet - a pusztában vándorló zsidóknak a megmenekülést jelképező érckígyó történetét ábrázoló bibliai jelenete (Mózes az érckígyóval), a göttweigi bencés apátságban maradt fenn. A képformátum ez esetben is leginkább szerzetesi, kolostori rendeltetésre utal. A festő és családja c. műve a Bp.-i Szépművészeti Múzeumban látható. A mester az előtérben középen ül festőállványa mellett, jobbjában ecsetet tart, öltözete házias, a munkához illő. Szemben vele felesége és leánya foglal helyet, ő maga jobbra fordul két fia felé. A fiatalabb, a festő Johann Karl Martin palettát, ecsetet tart s egy képet az elhunyt családtagok portréival. Az idősebb fiú, Joseph Johann, akinek feje utólagosan beillesztett vászondarabbal van módosítva, elől a jobb szélen ül, irattal a kezében. A háttérben nagyméretű festmény látszik, Schmidt egy ma már ismeretlen Venus Vulkán műhelyében ábrázolása. Ennek a képnek több változata is ismert. Egy nagyobb méretű, rézre festett variánson frohnleiteni magángyűjteményben Schmidt névjelzése és az 1790-es évszám szerepel. Egy részlet változaton a csehországi Sternberk kastélymúzeumából kivágásszerűen a festő önarckép alakja szerepel. A budapesti kép vázlat volt a végső megoldást rögzítő, nagyobb frohnleiteni csoportképhez s egyik vagy másik a festő steini házát díszítette. Művei megtekinthetők még a steini plébánia templomban, a kremsi Piarista templomban, a dürnsteini és melki templomokban és apátságokban.