Friedrich Schlegel világa

A KÖLTŐ

Mit kívánnak érzékeink töretlen?
Hogy eltűnjenek a mindenbe halva.
Mi sürget célra, a legmagasabbra?
Elválni innen, s lenni tiszta szellem.

Boldog istenek, itt áll hálatelten,
ki magát felsőbb szolgálatra adta,
s a szent természetben folyik le napja,
hagyjátok, hogy a friss párába vesszen.

Édes ritmussal vígan száll a lélek,
és elmereng, hogy ez mit is jelenthet,
hogy tán az Isten már betölti vágyát.

És úgy óhajt a dalban lenni szépnek,
hogy míg a lángjáték süti a testet,
ő szellemként halk leheletbe vált át.

Viola József fordítása 

A KÖRÜLMÉNYEK

Minden kímélet ránk varázslatul hat;
reményünk elvesz, míg célra törekszünk,
még körül se nézünk, és megöregszünk,
s a belátásba belerokkanunk majd.

Friss virágot tépni a durva tud csak.
Mi úgy élnénk, hogy tapintat az elvünk,
okos, művészi lenne a szerelmünk,
ésszel s illemmel elnyomnánk magunkat.

De nagyság kell nekünk, mely ismeretlen,
mihez kevés egyenlet van megadva,
ezért volt s van megnyugvás itt örökre;

s mert kételkedünk, számítunk szünetlen,
végül létünk, a szabad, szűzi, lanyha,
egy szál tévedéssé fonódik össze.

Viola József fordítása  

Filozófiája

Schlegel filozófiája a művészet és a filozófia viszonyának elemzéséből bontakozik ki. Szerinte a tapasztalat egyfelől csak a műalkotásban nyilvánul meg, másfelől a művészet számára viszont nélkülözhetetlen a filozófia, mert a műalkotás által létrejövő tapasztalatok a filozófia útján rögzülnek és válnak érthetővé. Radikálisan szembehelyezkedik egyrészt az alaptétel-filozófiával, melyet Reinhold dolgozott ki, a hiteles Kant-értelmezés körvonalazása érdekében; másrészt szemben áll az idealizmus álláspontjával, hiszen idealizmus alatt azt érti, hogy a tudat olyan, önmagának elégséges fenomén, ami még saját fennállásának előfeltételeit is képes önmagából érthetővé tenni. A tudás és a lét e teljes egybeesésének lehetőségét Schlegel minden formában tagadja. Az a meggyőződése, hogy a tudat működése egy olyan alapra vezethető vissza, mely maga nem ésszerű, és teljes egészében soha nem is válhat ésszerűvé. Így, abszolút igazság hiányában, abszolút érthetőség sem lehetséges. Abból pedig, hogy a gondolkodás számára az abszolútum nem elérhető a tudat töredékességére és részlegességére következtet. A tudat töredékességéből esztétikai következtetéseket vont le, azaz a filozófia nála a művészet által teljesedik ki. Álláspontja szerint, a művészetben olyan örök nyitottság adódik számunkra, mely sohasem interpretálható kimerítően és végérvényesen.

Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az abszolútum megismerhetetlensége paradox módon már a róla való előzetes tudást feltételezi. Ez azonban nem lehet valamifajta alaptétel, hanem legfeljebb olyan hipotézisekben nyilvánulhat meg, melyek a kölcsönös meghatározottságot koherensebben biztosítják. E koherencia adja az igazságértékét az interpretációnknak, melyet a világról alkotunk. Az abszolútumhoz közelítő interpretációk elemei olyan hipotézisekként kezelendőek, melyeket nem lehet úgy bővíteni, mintha rögtön az első tökéletesen igazolt és megmagyarázott lenne. Egy sikeres hipotézis elemei kölcsönösen igazolják, illetve mind valószínűbbekké teszik egymást és az őket megalapozó tételt.