A holland tájfestészet hagyományát fejlesztette tovább, faábrázolásai különösen jellegzetesek. Részletező tájait néha romantikus elemek színezik.

Mestere Guillaume Guillon Lethiere történeti festő volt, tanult még Ch. Remondnál, de csakhamar ráunt mesterei klasszicista modorának ürességére és apró tájképeiben Párizs környékének egyes pontjait ábrázolta minden nagyképűség nélkül, egyszerű természethűséggel. Hatással voltak rá John Constable képei. Auvergnei és normandiai utazásai alatt végzett természeti megfigyelései vezették őt a tájképfestés felé. Az 1830-as években Jules Dupré és Charles-François Daubigny társaságában egyre többször látogatott a fontainebleau-i erdő szélén fekvő Barbinzonba. A barbizoni iskolában szeretet és tisztelet övezte, ő volt a barbizoni iskola vezetőegyénisége. 1936-37-től Barbizonba vonult vissza és ott festett. Műveit leginkább halála után értékelték. Közvetlenül a művész halála előtt Durand-Ruel és Brame felvásárolta mintegy 80 képét, vázlatát és rajzát mindössze 100 000 frankért, utána nagyon jó üzletet csináltak vele. Az erősen iparosodó, városias világból a művészek a természetbe menekültek. Rousseau figyelmét nagyon lekötötte a természet struktúrájának megfigyelése, a gránittömbök, a nagy fák elágazásai, az erdő belseje, az abban meghúzódó tisztások, az erdőszéli hatalmas koronájú fák leveleikkel és a nagy horizontú tájjal, mocsarakkal vagy itatókkal. Vázlatait a szabadban készítette. Gyakran a déli nap erőteljes színskálája vagy a naplemente fényei vagy az eső utáni hangulat uralkodik képein. Ő a tájkép epikusa szemben Millet szemléletével, aki előszeretettel ábrázolta a tájhoz tartozó embereket is. Rousseau képeinek középpontja a táj. A természetet önmagában és önmagáért ábrázolta a szó legnemesebb értelmében még főként a naturalizmus eszközeivel, de már kilépve a műteremből, ezért kortársainak, majd a realista és impresszionista festőknek is forrás volt az ő művészete.

Műveinek címei is mutatják tárgyainak keresetlenségét: Becquigny falu Pikardiában; A couranceri síkság; Major a nagy tölgyfához; Láp a fontainebleaui erdőben; Videllei emlék; A fontainebleaui erdő széle naplementekor (Páris, Louvre)