Teljes nevén: Henri Julien Félix Rousseau, becenevén a vámos Rousseau, az egyik legismertebb naiv festő volt, akinek tökéletes technikai tudását, a színek meglepő kezelését már kora is felismerte. Költői képein egzotikus álomvilágok kelnek életre.

Szerény családból származott. Először egy ügyvédnek dolgozott Angers-ben. Beállt a hadseregbe, hogy elkerülje a következményeit annak, hogy meglopta munkáltatóját. 1868-ban leszerelt és apja halála után Párizsba költözött, ahol fináncként dolgozott (innen a "vámos" becenév). 1869-ben vette feleségül Clémence Boitard-t, akitől hét gyermeke született (bár közülük csak egy érte meg a felnőtt kort.) A francia–porosz háború után engedélyt szerzett a Louvre -ban festmények lemásolására. Művészi pályája későn indult: az 1885. évi "Salon officiel"-en még nem figyeltek fel rá. 1886-ban viszont kiállított a Salon des Indépendants-on, ahol nem volt előválogató zsűri. Hírneve növekedett, mivel minden évben részt vett a Salon des Indépendants kiállításon. 1891-ben mutatta be első "dzsungelképét" Meglepő! címen, amely egy tigrist ábrázolt. Félix Vallotton festő annyira el volt ragadtatva a képtől, hogy kijelentette, ez a festészet "alfája és Omegája". 1888-ban, felesége halála után, anyagi helyzete nehézzé vált. Egy időben ő adott szállást Alfred Jarry írónak. 1899-ben ismét megházasodott, egy özvegyasszonyt, Joséphine Noury-t vette feleségül. Lassanként a művészvilág is befogadta. Közeli barátságot ápolt olyan nagy művészekkel, mint Robert Delaunay, Guillaume Apollinaire vagy később Pablo Picasso. Gangrénában halt meg 1910. szeptember 2-án a párizsi Necker kórházban. A dzsungel mint téma, a képek egzotikus környezetbe, buja vegetáció közé helyezése Rousseau-t 1891-től egészen haláláig foglalkoztatta. Példa erre: A kígyóbűvölő nő, Tigris küzdelme egy bivallyal, Az álom. Másik témája a tájkép. Főleg párizsi utcaképeket festett és tájképeket Párizs környékéről. Ezek azért is naivnak tűnnek, mert a perspektivikus ábrázolás nyomai sem láthatók művein. Számos arcképéről nem tudjuk, kit ábrázol. Kivétel pl. Pierre Loti arcképe. Az arcok kifejezéstelenek, az ábrázolt személyek zömök, esetenként súlyos testalkatúak. Több színdarabot is írt és több magyarázó szöveget írt festményeihez, pl. Az alvó cigánylányhoz.