E nagy művész 1861. május 23-án született Kaposváron a Zárda utcában. Édesapja Rippl József megbecsült igazgató-tanítója volt az úgynevezett "cigli-iskolának", a szakmunkásképző elődjének. Édesanyja Knezevich Anna Paulina 4 fiúgyermeket nevelt fel, majd katolikus leányneveldét vezetett. József, az elsőszülött, négy gimnázium után gyógyszerész, majd úri gyermekek házitanítója lett, közben rajzórákat vett. A következő testvér Ödön, vasutas-állomásfőnök lett, József művészi ambícióinak legfőbb anyagi és erkölcsi támogatója. Modern képgyűjteményével a kaposvári múzeum alapjait rakta le. Lajos testvérük pénzügy-igazgatási számvizsgáló volt és a szűkebb család örömére hegedűn játszott. Sándor a legfiatalabb, az Operaház énekese volt, József nyomán Ödön és Sándor is rajzolgatott.

A művész 1884-től a müncheni Művészeti Akadémián tanult. 1887-ben a Magyar Állami ösztöndíjával Párizsba ment, és Munkácsy Mihálynál tanult, később segédje lett. Festészetén eleinte meglátszott Munkácsy hatása, akinek stílusát utánozta. Franciaországi tartózkodása alatt megismerkedett a új stílusirányzatokkal. Barátnőjével Lazarine-nal és skót festőművész barátjával, Knowles-sel közösen bérelt lakásában élt 1902-ig, itt alkotta dekoratív szecessziós színvilágú az ún. fekete korszak képeit, melyekre leginkább stilizáló tendencia nyomta rá bélyegét. 1889-ben festette Nő fehérpettyes ruhában c. posztimpresszionista képét Whistler hatása alatt. Az anyagi nélkülözések közepette is vállalta a modern művészek kezdeti népszerűtlenségét. 1892-ben önálló kiállítással mutatkozott be a párizsi osztrák-magyar követség épületében. Tisztelők és barátok kis csoportja jelentette számára a bíztató, lelkesítő hatást, amellyel kitartott művészi elvei mellett. Festményeire felfigyelve hívták meg Rippl-t a NABI, azaz a Próféta nevű művészcsoport tagjai sorába, továbbá bejáratos lett a Revue Blanche folyóirat köré szerveződő fiatal művésztársaságba is. Közeli barátja lett Maillol, a későbbi híres szobrász, megismerkedett Gauguin-nal, Toulouse Lautrec-kel, Cezanne-nal. Igyekezett Budapesten is ismertté válni. Andrássy Tivadar gróf megbízta egy ebédlő-berendezés egységes stílusú megtervezésére, s az iparművészeti kivitelezés irányítására. Idő közben hazalátogatott Kaposvárra, s szeretettel festette meg a szülei és testvérei arcképét. A hazai értetlen fogadtatás ellenére elhagyta Párizst és visszatért Kaposvárra. 1901-ben művészi megbízásokat vállalt Belgiumban, majd Oroszországban, s a jövedelméből egy kis házat vásárolt a Fő utca végén. Ott festette az enterior - korszak képeit, például Amikor az ember visszaemlékezéseiből él címmel. Szobabelsők intim világába helyezett kisvárosi embertípusok, stilizált karakterek, mint a Mózes-szakállú édesapja, a nagyorrú Piacsek bácsi, migrénes fiatal hölgyek, rokongyermekek lettek Rippl-Rónai képeinek szereplői. E képeken kezdett magára ismerni a magyar közönség.

Már a negyedik alkalommal rendezett önálló kiállítást Budapesten olyan helyeken, amelyek nem kifejezetten kiállítási intézmények voltak: 1895-ben egy magánlakásban 30 művet állít ki. 1900-ban a Royal Szállóban 203 művet, 1902-ben a Mercur Palotában 328 művet, 1906-ban a Könyves Kálmán Műkiadónál 318 művet mutatott be. Ez utóbbinál köszöntött be nála a siker. Példátlan közönségsiker, képvásárlási láz vette körül Rippl-Rónait. A fővárosi művészkörök vezéralakja, s az újként megalakult Magyar Impresszionisták és Naturalisták köre (A MIÉNK) tagja lett. Bérelt egy műtermet Budán és a Műhely nevű iparművészeti vállalkozás szervezésébe kezdett. A hazai lakáskultúra modernizálása volt a célja, miközben végre megvalósíthatta a saját ideális intim otthonát is. 1908-ban árverés útján vásárolta meg Kaposvár szélén a szőlősgazdák övezetében, parkos ligettel körülzárt emeletes nyaralóépületet gazdasági házakkal, szántóval és legelővel. Kész művészparadicsom volt már. Egy Gundy György nevű pesti operaénekes ízlése nyomán formálódott ki 1868-tól, 40 éven át. A Róma Villa nevet is Gundy adta neki, mivel a ház a Róma-hegyen állt. Rippl-Rónai 1908-ban 10 holdas birtokos gazda lett. A későbbiek során még 4 hold szomszédos szőlőt és szántót vett hozzá. Tehenet, birkákat, lovat, szamarat, baromfit, méheket, kutyát és pávát tartott. A gazdasági intéző Hegedűs György volt. Ám a jövedelmező gazdálkodás helyett a vendéglátás örömeinek hódolt a ház ura. A művészi értelemben nagyon termékeny festőművész a korábbi évek nyarait rendszerint egy módosabb barátjánál - Kunffy Lajos festőművésznél Somogytúron, gróf Somssich Gézánál Vóta-pusztán, valamint Körtvélyesen töltötte. Ezután már ő nyaraltatta barátait. Medgyessy Ferenc szobrai 1913. óta ma is megtalálhatók a kertben. Ady Endre, Móricz Zsigmond látogatásáról híres történetek íródtak. A festőkollégák közül Márffy Ödön, Galimberti Sándor, Kunffy Lajos, Bernáth Aurél, s a művészettörténész Petrovics Elek és Meller Simon is éltek a szíves vendéglátással. Rippl francia felesége Lazarine és annak elárvult unokahúga Anella, Rippl bácsi, a művész édesapjának unokatestvére és egy szakácsnő voltak még a villa és a gazdasági épületek lakói. A vincellérházból lett a műterem, ám a parkban állt legtöbbször a festőállvány. Általában minden vendég modellként szolgált a képeihez. 1910-ben egy Fenella nevű, szépen éneklő és gitározó angol cigánylány kedvelt aktmodellje volt. (A festő modellekkel). A dal, a zene, saját bora, fontos vendégmarasztaló tényezővé vált. Rippl maga is zongorázott, de gyakran meghívták a gimnázium egyik nagyon szépen zongorázó tanárát, Novák Józsefet, aki Grieg, Chopin, Schumann és Liszt műveket játszott. A Róma-villa már nem olyan csendes intim otthon volt, mint az előző a Fő utcában. Az új környezet Rippl-Rónai emberi kötődéseire alapozott művészete számára a teljes kibontakozásul szolgált. Ott festette pointillista-szecessziós képeit. Új festői korszaka vattaszerűen szabdalt, foltos festék felrakásokról, harsány életörömöt sugárzó nagyon dekoratív kukoricás stílus.

A magyarországi körülmények azonban nem nagyon kedveztek Rippl-nek. Nem kapott állami megbízásokat freskók, mozaikok terjedelmes méretű kivitelezésére. Az általa védelmezett fiatal, modern művészgeneráció mellőzte őt, emiatt lassan elszigetelődött. A téli hónapokat Budapesten töltötte, ahol híres pasztell arcképeit festette a Nyugat folyóirat íróiról: Babitsról, Szabó Lőrincről, Móricz Zsigmondról és a lipótvárosi szépasszonyokról. Önarcképeit követve figyelhetjük meg a tempós művészi gyakorlathoz szokott Rippl-Rónai sugárzó életenergiájának lassuló, elfáradó parázslását. Egyik modellje, Zorka iránt fellángolt érzései már nem az intim, hanem az eltitkolt kapcsolatáról vallanak. Agyvérzéssel kezdődött a betegsége. A balatonfüredi szívkórházból való hazaszállítása után szélütés érte, tüdőgyulladást kapott, végül vese-elégtelenség okozta a halálát 1927. november 25-én. Sírja a kaposvári Keleti temetőben van. A Róma-hegyi házban még húsz évig élt magányosan Lazarine asszony. Az őt követő örökösök kegyelettel megőrizték a ház bútorait, relikviáit, amelyeket dr. Martyn Róbert adta múzeumi ajándékul. Az 1978-ban megnyitott Rippl-Rónai József Emlékmúzeum, a század eleji otthon miliőjét nyújtja a látogatóknak. A Rippl-Rónai képek a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum tulajdonát képezik.