Nem élt hosszú életet, mindössze 58 év adatott neki, de változatos, hosszú út volt, amit végigjárt a falusi kántor szabóinas fia, amíg az európai irodalom egyik elismer főalakja lett.

Iskolába keveset járhatott, de szenvedélyes, szinte mániákus tanuló volt. A szabóműhelyből megszökött, beállt egy vándorszínész-társulathoz, kezdetben statisztált, később igazi szerepeket is játszott. De se könyvekhez, se tanítani tudó társakhoz nem jutott. Úgy segített magán, hogy beállt novíciusnak egy Pálos-rendi kolostorba, amelynek iskolája volt. Közben egy ideig vasutasként dolgozott. Tanult és olvasott, amennyit tudott. A kolostor könyvtárában a szent iratokon kívül hozzájuthatott a világirodalom nagy klasszikusaihoz az ókori görögöktől kezdve Shakespeare-en át a francia és a német remekírókig, valamint hazai lengyel költészet legfontosabb alkotásaihoz. Oroszul gyermekkora óta tudott, hiszen ez volt a hivatalos nyelv. A papoknál megtanulhatott franciául. A vasutasok könyvtárában pedig találkozott a híres romantikusok regényeivel, Balzactól Flaubert-ig a nagy realistákkal, és azzal is, aki regényeivel leginkább hatott rá: Zolával. 

Ekkorra már rövid írásokkal jelentkezik különböző újságoknál és folyóiratoknál. Pillanatképek ezek a szegény nép életkörülményeiről. Színes, mozgalmas elbeszélő tehetség. Az újságírók majd a lapoknál dolgozó írók is elismerik tehetségét, amely elválaszthatatlan lelkes tanulni vágyásától. Kitűnő szeme és kitűnő memóriája van. Amit olvas, amit a világban lát, amit panaszként meghall, mind olyan témákat ad, amelyekből szemléletes életképek, apró történetek, majd kerek novellák formálódnak. Már megbecsült író, amikor 28 éves korában elszánja magát az első regényre. A "Komédiás asszony" egy tehetséges színésznőről szól, aki vidéki otthonából a fővárosba megy, hogy érvényesüljön. De csak csalódások és megaláztatások érik. Tragikus művészsors, komor naturalista színekkel. Azonnal sikere volt, a kiadó és a közönség egyenesen elvárta a folytatását. Ez a második regény talán még szomorúbb kicsengésű. Janka, a sikertelen színésznő kilátástalannak látja választott életútját. Visszamegy a vidéki szülői házba. Ott körülveszik, szinte behálózzák a rágalmazó pletykák, a kisvárosi társaságok hazugságai. Nincs ereje fellázadni, és beletörődik sorsába, a sikertelenségbe. Ezzel a művével Reymont már végképp elismert író, egyelőre jellegzetes naturalista, a kisemberek sivár életének ábrázolója, a nyomorúságnak lelkiismeretes riportere. Az újságok várják és jól fizetik szemléletes, gyakran izgalmas novellára emlékeztető helyzetjelentéseit a falvakról és az iparosok műhelyeiről. Kitartóan járja az országot, hogy híven ismertesse a parasztok és a munkások életét. Tapasztalatait hol riportokban, hol novellákban fogalmazza meg. Egymás után jelennek meg novelláskötetei.

Legfőbb témavilága a parasztok léleknyomorító életformája, az elfogulatlan realizmus győzelme teszi lehetővé, hogy a társadalmi körképben a komorságok, az igazságtalanságok mellett meglássa és ábrázolni tudja a derűt, az örömöt, a néha mégis érvényesülő méltányosságot is. Idáig kell elérkeznie, hogy megalkossa fő művét, a "Parasztok"-at. 1902-től 1909-ig írja az eleve négy részre, négy kötetre tervezett regényfolyamot. A nagy mű hamarosan világsikerű irodalmi alkotás lett. Mellette azonban tudomásul kellett venni az egész életművet, változatos novelláival, a lengyel világot ábrázoló regényekkel, riportokkal, nem utolsósorban "Az ígéret földje" című regénnyel, amely cselekményesen, szemléletesen ábrázolja hogyan lett Lódzból, a jelentéktelen kis faluból ipari nagyváros. Befejezte korábban megkezdett történelmi regényét, az "1794-es év" című háromrészes krónikát a régi lengyel függetlenségi mozgalomról, benne a Kosciuszko vezette felkelésről. Még megjelent néhány elbeszélése, de már egyre betegebbnek érezte magát. Nem bízott az emberiség jövőjében, nem sokat remélt a forradalmi átalakulásoktól. 1924-ben megkapta a legnagyobb irodalmi elismerést: a Nobel-díjat: "nagy nemzeti eposzáért, a Parasztok-ért". A következő évben meghalt. Talán ő a leghíresebb és legolvasottabb író az oly gazdag lengyel irodalomban.

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL