Apja felvidéki nemesember, anyja szlovák cselédlány volt, házasságon és örökségen kívüli gyermekként született. 1873 őszétől 1874 őszéig Garamújfaluban nevelősködött. 1874 őszétől 1875 őszéig Budapesten irodalmi tevékenységből próbált megélni; néhány hónapig az Új Idők segédszerkesztője. Számtalan csalódás és másfél évi nyomorgás után Dentára ment nevelőnek, itt beleszeretett Bakálovich Emmába, egy jómódú, művelt leányba, aki bár vonzalmat is érzett iránta, nem volt hajlandó életét a költővel megosztani. 1877-ben visszatért Pestre és újságírói állást vállalt. 1878-ban a Pesti Napló, 1878 – 82 közt A Hon belső munkatársa. Ebben az időben barátkozott össze Komjáthy Jenővel és más fiatal, ellenzéki írókkal.

Mint kritikus és esszéista kezdte irodalmi pályáját. Írásaiban új szempontokkal, új szemlélettel frissítette fel a korabeli konzervatív kritikát. Harcolt az epigonizmus ellen. Költeményeiben a meghasonlás, a kételkedés, a pesszimizmus hangján tiltakozott a kor sivársága ellen. 1884-ben néhány hónapig az Aradi Hírlapot szerkesztette. Aradon írta meg évek óta tervezett regényét, az Apai örökséget (1884). 1885 őszén a Pannónia c. német nyelvű lap szerkesztőségében dolgozott Kassán. 1886-ban a budapesti Függetlenség, 1887-től haláláig a Pesti Hírlap munkatársa. Tagja volt a Petőfi Társaságnak. Fordítással is foglalkozott, például Baudelaire-t először ő fordította magyarra. A nagy színésznővel, Jászai Marival szerelmi viszonya volt. Hosszas betegeskedés után, tüdőbajban halt meg. Csöndes bánatú, befelé forduló erős zeneiség jellegű lírájával a magyar szimbolizmus egyik korai előfutára volt. Elutasította a népies irány tradícióit és romantika pátoszát, "érzelem-kultuszával" inkább a szentimentalista hagyományokhoz kapcsolódott, verseit a panaszos boldogtalanság és a rezignált lemondás ellentéte jellemezte, kifejezve nyomorúságos és küzdelmes életét, amelyet alapvetően származása és nincstelensége határozott meg. Reviczky líratörténeti helyét az impresszionizmushoz közel jelölte ki irodalomtörténetünk. A "dal" műfaját a modern szubjektivizmus és hangulat eszköztárával megújító költőt így méltán tekinthetjük Ady, de főként Juhász Gyula és Kosztolányi elődjének.

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL