Erich Maria Remarque
 (1898–1970)

Amit az ember nem szerez meg, mindig jobbnak látszik annál, mint amije van.
Ebben rejlik az emberi lét romantikája és hülyesége.

német író

Osnabrückben született katolikus munkáscsaládban - valódi neve Erich Paul Kramer. 1916-ban, 18 évesen került az I. világháború nyugati frontjára, ahol többször is megsebesült. A háború után a Kramer családi nevet megfordítja, átváltja Remarque-ra. Először versenyautó-vezetőként és sportújságíróként is dolgozott. Második regénye 1929-ben jelent meg háborúellenes remekműve Nyugaton a helyzet változatlan címmel, s azon nyomban a 20. század egyik legnagyobb könyvsikerévé vált. A cím a hadijelentések száraz tárgyszerűségét idézi, a regény maga pedig egy objektív-szenvtelennek nevezhető híradás azoknak a katonáknak a mindennapjairól, akik számára megszűnt a múlt és nem létezhet a jövő, csak a lövészárok jelene, s vele a háború kegyetlen és értelmetlen szenvedései. A könyv feltárja a front legembertelenebb körülményeit, melyben az éhínség, a sár, a sérülések, a patkányok és a betegségek legalább annyira veszélyes ellenségek, mint a szembenálló hadsereg. 1931-ben Svájcba emigrál. Hitler hatalomra jutásakor az író műveit nemzet- és becsületellenesnek minősítik és nyilvánosan elégetik, majd 1938-ban német állampolgárságától is megfosztották. Külföldi tartózkodásából így lett emigráció. 1939-ben az Egyesült Államokba költözött első feleségével, Ilsa Jeanne Zamboui-val, ahol 1947-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. 1948-ban tér vissza Svájcba és ott él egészen haláláig.

  • Első műveiben az I. világháború szörnyűségeit és következményeit írja le a résztvevő katonák szempontjából. A front embertelen körülményeitől kezdve a boldog/boldogtalan hazatérésig minden katonai megpróbáltatás benne van regényeiben. A két világháború közötti Németország, a weimari köztársaság, az infláció, az egyszerű hétköznapi emberek problémái és a nácizmus születése hiteles képet adnak a kor társadalmáról. Későbbi témái az 1930-as évek és a II. világháború alatti emigráció nehézségei, megpróbáltatásai és a koncentrációs táborok mindennapjai. Ezekben a megrendítő regényekben a nácizmus és fasizmus áldozatainak szenvedéseit írja le. Megrendítő könyveiben főleg a háborúk, a nácizmus és fasizmus áldozatainak szenvedéseit írja le. Mégis, szinte mindegyik művében fontos helyet kap, a szerelem, mely melegséget és reményt hoz a kétségbeejtő élethelyzetekbe. Ismert műve még az emigránsok sorsáról szóló A diadalív árnyékában.

    Regényei
     

  • 1920 - Álomzug

  • 1924 - Gam

  • 1928 - Állomás a horizonton

  • 1929 – Nyugaton a helyzet változatlan

  • 1931 – Győztesek és legyőzöttek / ... és azután?

  • 1937 – Három bajtárs

  • 1941 – Szeresd felebarátodat

  • 1946 – A Diadalív árnyékában

  • 1952 – Szikrányi élet

  • 1954 – Szerelem és halál órája

  • 1956 – A fekete obeliszk

  • 1961 – Hiába futsz

  • 1963 – Éjszaka Lisszabonban

  • 1971 - (kiadva halála után) – A paradicsomban is ott a pokol

  • Csend Verdun felett (novelláskötet, első magyar kiadás 1992-ben)

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL