"Balatonszemesen születtem 1922. augusztus 8-án. Apám bognár volt, tisztességgel dolgozni tőle tanultam. Húszéves koromig falun éltem, közvetlen kapcsolatban a természettel."

Édesapja uradalmi bognár volt a Hunyady birtokon. A Zrínyi utcában, a birtokból vett telken épített családi házat, amelyben Reich gyermekkorát töltötte leánytestvéreivel együtt. Most ebben a házban emlékkiállítás látható. Reich Károly rajzolni már gyermekkorában nagyon szeretett mindenfélét, de legszívesebben állatokat. 1940-ben, 18 évesen elnyerte a Hangya Szövetkezet ösztöndíját, így felköltözhetett Budapestre, hogy az Iparművészeti Iskolában megkezdhesse grafikusi tanulmányait. (A Hangya Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet 1948-ig kis vegyesboltokat működtetett az ország egész területén és szervezte a gazdák termékeinek összegyűjtését, értékesítését.) 1942-1948 között járt az Iparművészeti Főiskolára, 1944-ben ugyanis közbeszólt a háború, Reich Károlyt is behívták katonának és csak 1947-48-ban került vissza a főiskolára, ahol Konecsni György tanítványaként szerzett grafikusművészi diplomát. A Móra Könyvkiadó elődjétől, az Ifjúsági Könyvkiadótól kapta az első megbízást, hogy illusztrálja Petőfi Sándor: Anyám tyúkja című kis kötetét. Ezt ezután számtalan felkérés követte: 1988. januárjában bekövetkezett haláláig több mint 400, javarészt gyerekeknek szóló könyvet illusztrált. Művészete egyetlen korszak, akár rajzairól, akár könyvillusztrációiról van szó. A könyvillusztrációk mellett plakátokat és önálló grafikai alkotásokat is készített. Ezekből megtekinthető egy gyűjtemény a balatonszemesi Reich Károly emlékház állandó kiállításán. (Balatonszemes, Zrínyi utca 31.) Falképeket készített a Fóti Gyermekváros, a miskolci gyermekkórház és egy zalaegerszegi óvoda számára. Minden művére természetesség, valamennyi élőlény bensőséges szeretete jellemző. Gyermekkorának természeti élményei egész életében meghatározták művészetét. Mélységes életszeretetéről vallanak fiatal lányokat, fiúkat és lovakat ábrázoló rajzai, amelyekre archaikus tisztaság és egyszerűség, tobzódó életderű jellemző. Művészegyéniségéről mesekönyv illusztrációi vallanak a leghitelesebben. Lírai telítettségű rajzai vagy a puszta körvonal szépségére vagy az élénk színek vidám kifejezőerejére építenek. Munkásságát nagyon sok díjjal tüntették ki: a Kossuth-díj, a Kiváló művész cím mellett a Munkácsy-díjjal két alkalommal is jutalmazták. Megkapta a Fővárosi Tanács Művészeti Díját és SZOT-díjat (1979), „Gyermekekért” díjat (1985), valamint a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának díját (1987). Jelentős művei: Pastorale (1973); Hitem szerint (1977); Móricz Zsigmond: Állatmesék (Bp., 1980); Hazafelé (1982-rajzciklusok); Ceruzarajzok (Békéscsaba, 1985); Arany László: Magyar népmesék (Bp., 1979). Fontosabb egyéni kiállításai: Bp.: Dürer Terem (1964), Műcsarnok (1972, 1978), Helikon Galéria (1973), Csók Galéria (1977), Vigadó Galéria (1981), Hatvani Galéria (1984), Budapest Galéria (1989); Miskolc, (1971); Szekszárd (1976); Sopron (1988).