A Pop-art és az absztrakt expresszionizmus legendás alakja Milton Ernest Rauschenberg néven, 1925-ben, a texasi Port Arthurban született. Festményt akkor látott életében először, amikor a második világháború idején besorozták, s San Diegoban állomásozott. Képzőművészeti tanulmányait a világháború után leszerelt katonákat segítő program révén, Kansas Cityben kezdte meg, ezután 1948-ban Párizsban a Juliian Akadémián, majd 1949-1954 között az amerikai avantgárd fontos műhelyeként számon tartott észak-Karolinai Black Mountain College-ban tanult. Itt találkozott a nagy modern zeneszerzővel, John Cage-dzsel, aki nagy hatással volt szemléletére - és aki Rauschenberg első, 1951-ben megrendezett kiállításán az egyetlen olyan érdeklődő volt, aki vásárolt is a képek közül. Rauschenberg munkáit a megszokás, a konvenció teljes elutasítása, a kísérletező szellem jellemezte: a dada és az absztrakt expresszionizmus nyomdokán járva olyan alkotásokat hozott létre, amelyek másokban ötletként sem merültek volna fel. Az ötvenes évek elején készült monokróm képek után kollázsokat, assemblage-okat, úgynevezett combine paintingeket (összerakott kép az ´50-es évek végétől - festményei felszínére újságfotókat ragasztott és különböző tárgyakat ragasztott - kollázs elv. A különféle tárgytöredékek, háromdimenziós elemek a valóságos térbe való kilépés felé billentik el a művet.) és environmenteket készített. Egyik korai műve nem volt más, mint az, hogy kiradírozta a nagy absztrakt expresszionista festő, Willem de Kooning egy rajzát (természetesen az idősebb művész tudtával és beleegyezésével). Kombinált festményeknek nevezett alkotásain festék mellett a New York-i utca szemetéből összeszedett tárgyakat rögzített a vászonra. A talált tárgyak mellett talált képeket - fotókat, újságkivágásokat - is előszeretettel alkalmazott a pályafutása előre haladtával egyre hatalmasabb méretű kombinált művein, s ezzel is a tömegkultúra elemeit az úgynevezett magas kultúrába beemelő, Pop-artnak nevezett irányzat fontos ihletője lett. Rauschenberg olyan festő, aki absztrakt alkotásaiba figuralitásokat integrál, anélkül, hogy rajzolná-festené őket. Másodlagos, hogy a látható figuralitások nem reprodukálnak valós dolgokat, hanem vagy maguk a kiszakított valós dolgok, vagy fényképezett, nyomtatott, sokszorosított reprodukciók, tehát megint csak valós dolgok. A (sokszorosított) sajtófotók és -szövegek ún. dörzsöléssel kerültek a papírra vagy más anyagra. (A dörzsölés öngyújtóbenzinnel locsolt újságra tett papírra viszi át, másolja fel a képet vagy szöveget.) Nemzetközi hírnevét az 1964-es velencei biennálén való szereplése szilárdította meg, ettől kezdve a világ legnagyobb múzeumai adtak teret kiállításainak.

A képzőművészeti jellegű alkotások mellett egy Grammi-díjat is elnyert a Talking Heads együttes 1983-as, Speaking in Tongues című albumának korlátozott példányszámú kiadásához készített borítóval. A művész vagyona egy részét arra költötte, hogy a kis floridai szigetet, ahol hosszú ideje élt, szinte teljes egészében megvásárolja. Eközben azonban rendszeresen dollármilliókat fordított jótékony célokra is. Egy nyilatkozata szerint így vall önmagáról: "Azt hiszem, vagy művésznek születünk, vagy sem. Én sem tudtam volna megtanulni. És remélem, nem is fogom soha, mert minél többet tud az ember, annál több korlátot vesz figyelembe." Az akciófestészet és a kollázs művészet kiemelkedő alakjának néhány munkája Magyarországon is látható volt 2008 január és március között a debreceni Modem Modern és Kortárs Művészeti Központban A történet folytatódik - kortárs művészek Van Gogh nyomában címmel rendezett kiállításon. Rauschenberg egyik leghíresebb alkotása az Ágy volt. Úgy született, hogy a művésznek egy reggel festeni támadt kedve, de nem volt pénze vászonra. Levette az ágytakarót, amelyre festékkel, fogkrémmel és körömlakkal vitte fel hangulatát. Nemcsak a festészetben, hanem a szobrászatban, sőt a táncművészetben is megcsillogtatta tehetségét. A fotóművészetbe, sőt élete végén a zeneszerzésbe is belekóstoló Rauschenberg tagadta, hogy egy művésznek ki kell tartani egy közvetítő közeg vagy stílus mellett, igyekezett elmosni a határokat a festészet, szobrászat, fotózás, valamint a nyomatkészítés, táncművészet, technikai eszközök és előadó művészet között. "Általában addig dolgozom egy adott irányban, amíg meg nem tanulom, akkor abbahagyom. Amikor unni kezdek, vagy megértek valamit – ezeket a szavakat felcserélhetően használom – már másra éhezem. Sokan megpróbálnak kigondolni ideákat. Én nem így működöm. Inkább elfogadom azokat az ellenállhatatlan lehetőségeket, amelyeket nem tudok ignorálni. Bármit alkotsz az sérti valaki más esztétikáját. Úgy gondolom, hogy vagy művésznek születtél, vagy nem. Nem tudtam volna megtanulni. És azt remélem, hogy sohasem fogom megtanulni, mert a tudás megerősíti a korlátaidat." A Pop-art és az absztrakt expresszionizmus legendás alakját 2008 májusában, 82 éves korában, floridai otthonában érte a halál.