Paul Ranson szociálpolitikus fia, kezdetben otthon művészeti iskolában tanult, majd 1886-ban Párizsban folytatta tanulmányait a Julian Akadémián. Párizs ekkor éppen újabb művészeti forradalmakat élt, az impresszionizmust friss jelszavak váltották fel. Cézanne, Van Gogh és Gauguin már nem elégedett meg az optikai benyomás rögzítésével, helyette a szubjektív látomásnak és a változatlan képi törvényeknek kívántak formát adni. Paul Sérusier 1888-ban Pont Aven-ből vitte Párizsba a Gauguin intencióit követve a festett Talizmánt, amely dekoratív térképzésével és eredeti színhasználatával valóságos forradalmat idézett elő a Julian Akadémián tanuló ifjak egy csoportja között, akik fogékonynak mutatkoztak a dekoratív tiszta színekre, a miszticizmussal kevert esztétikai teóriákra, valamint "A velős csonthoz" címzett vendéglő konyhájára (ahová amúgy is rendszeresen lejártak). Ezen kívül, Pierre Bonnard, Paul Ranson, Félix Valloton vagy Edouard Vuillard 1888-89 körül jobbára a Julian akadémia Faubourg St. Denis-i nagy műtermében vitatta meg egy új, a naturalizmussal és impresszionizmussal egyaránt szembehelyezhető látásmód kialakításának lehetőségeit. Motívumaikat nem a természetből, hanem a belső terekben elhelyezhető intim zsánerjelenetekből merítették, olyan bensőséges pillanatokat ábrázolva, amelyeket ekkorra éppen lejárattak a szalonfestők. A kihívás e festői zsáner teljes megújításában rejlett. Japán fametszetek, kora reneszánsz falképek, Renoir festészete és természetesen Gauguin szintetizmusa inspirálta őket, amikor egyszerre dekoratív, mégis rendkívül árnyalt kifejezési eszközeiket kidolgozták.

Ennek hatására Edouard Vuillard, Pierre Bonnard, Félix Vallotton, Maurice Denis, Kerr-Xavier Roussel és Paul Ranson részvételével megalakult a Nabis csoport (1890, a Nabis héberül prófétát jelent), amely első kiállítását 1891-ben egy új, modern művészeti folyóirat, a Revue Blanche szerkesztőségében rendezte meg. RANSON elkötelezte magát ugyanakkor a kedvelt Maillol dekoratív művészet felé: tervezett faliszőnyeget is, néhányat feleségével közösen. 1908-ban Párizsban megalapította feleségével a Ranson Akadémiát, ahol a Nabis eszmét és technikát tanították. 1909-ben halála után felesége tovább folytatta az Akadémia igazgatását.