Valószínűleg Querciagrossában (Siena mellett) született és Bolognában hunyt el, a nagy reneszánsz mesterek művészetének előkészítője, az olasz quattrocento egyik jelentős szobrásza. Tanítványa volt atyjának, egy Sziena -i ötvösnek. Első említésre méltó műveit 19 éves korában Szienában alkotta. A Sziena lakói és a firenzeiek közötti hadjáratban Giovanni d'Azzo Ubaldini szienai kapitány meghalt, temetésére Jacopo elkészítette a kapitány életnagyságúnál nagyobb lovas szobrát, egy új módszerrel: fadarabokból és deszkából összerakta a ló és lovas vázát; beborította szénával és gyapjúnyiradékkal; csirizzel és enyvvel kevert agyagot rakott ezután fel rá. Így a szobor, ha már kiszáradt, könnyű lett, bár súlyosnak látszott, fehérre festve pedig márványhoz hasonlított, kellemes látványt nyújtott. Ezután a szobrász nem túlságosan nagy márványszobrokat készített néhány prófétáról a sienai Dóm homlokzatára. 1402 körül pedig Firenzébe ment, ahol részt vett a keresztelő kápolna második kapujára kiirt pályázaton.

1406. készítette Ilaria del Caretto fekvő alakjával síremlékét a luccai székesegyházban. A sír alapzatára márványból füzérdíszt tartó puttókat faragott, olyan szépen kidolgozta őket, hogy testük szinte elevennek tetszik. Hihetetlen gonddal dolgozott a fekvő alak képmásán, lábánál férje iránt tanúsított hűsége jelképeként ugyanabból a márványból készült kutya domborműve látható. Egyik fő műve a szienai főtér díszkútja, a híres Fonte Gaia, melynek elkészítése 10 évig elhúzódott, végre 1419. felállították. Jacopo a kútpárkány hátfalának közepén a város külön oltalmazójának, a dicsőséges Szűz Máriának a többi figuránál valamivel nagyobb és utánozhatatlan bájjal megfaragott alakját helyezte el. A Madonnát és 7 teológiai erény veszi körül. Néhány ótestamentumi jelenetet is megmintázott. Honfitársai annyira meg voltak elégedve művével, hogy azontúl JACOPO DELLA FONTÉNEK nevezték. A századok folyamán sajnos annyira elpusztult a kút, hogy a 20. század közepén az egész kutat újra fölépítették, sőt egyes részek eredeti elrendezését is megváltoztatták. Közben egyéb megbízásokat is elfogadott, így a sienai S. Giovanni templom új keresztelőkútjának domborműveit. 1425-től alkotta érett korszakának fő művét, a bolognai S. Petronio-templom főkapujának domborműves díszítését. Itt készített domborművei közül legszebbek, hatalmas művészetéről legjobban tanúskodnak az ó-szövetségi történetből vett jelenetek. Egyéb munkái közül említendő a Bentivoglio (Varj) síremlék a bolognai S. Giacomo templomban. A bolognai községi múzeumban van néhány töredékes vagy megrongált munkája. Quercia a legkitűnőbb olasz szobrászok közé tartozik, a 15. századbeli toscanai szobrászatnak folytatója. Kiváló műveivel, erkölcsös életével kiérdemelte, hogy Siena város tanácsa lovaggá, majd a Dóm gondnokává nevezte ki. Az ókori szoborművek, de főleg a természet tanulmányozása által a tökéletesség olyan fokára emelkedett, hogy alakjainak hatalmas, drámai ereje szint Michelangelóra emlékeztet.