Athénból származott, az ókor legnagyobb görög szobrászainak egyike volt. Inkább márvány, mint bronzszobrokat készített. Az írott hagyomány mintegy 60 szobrát említi, s 10 szignatúráját viselő szobortalapzat került elő (ezek közül három nem tekinthető hitelesnek). Leginkább istenszobrokat és mitológiai alakokat mintázott, s ezeknek klasszikus értelmezését emberi tulajdonságaikat hangsúlyozva újjáformálta. Olümpiai Hermész-szobra -karján a gyermek Dionüszosszal - feltehetőleg eredetiben maradt fenn. Leghíresebb műve a Knidosz számára készített ruhátlan Aphroditéja volt, a görög szobrászatban addig ismeretlen ruhátlan nőalak számtalan görög és római Aphrodité-szobornak lett mintaképe. Az eredetit éremábrázolások nyomán ismerjük, hiteles vagy teljes alakját egy másolat sem tartotta fenn. Másik leghíresebb művét, Theszpiaiban álló Erószát nem sikerült azonosítani. Sok másolat alapján jól ismert viszont Gyíkölő Apollója és Pihenő szatírja. Egyéb istenszobrairól (Artemisz Braurónia Athénben; szobrai az Epheszoszi Artemisz-templom oltárán; a thébai Héraklész-szentély oromcsoportjain; Héra, Démétér, Perszephoné, Létó, Artemisz, Apollón, Dionüszosz stb. szobrai) nem tudunk hiteles képet alkotni, de a mantineai Aszklépiosz-templomban Létót, Apollónt és Artemiszt ábrázoló szobrának talapzata eredetiben maradt fenn.

Portrészobrairól is több adat szól. Elkészítette kedvesének, Phrünének két képmását, készített zsánerszerű nőszobrokat (Fonó nő; Karperecet felvevő nő; Magát megkoszorúzó nő) és síremlék-domborműveket is. Festőként is említik, mint az enkausztika egyik úttörőjét. Szobrai festésének olyan jelentőséget tulajdonított, hogy a legtöbbre azokat tartotta, amelyeket Nikiasz festett le. Jellegzetes stílusát több római másolatban fennmaradt szobron próbálták felismerni. Feltehetőleg az ő műve ezek közül az úgynevezett Apollón Lükeiosz és egy Italt töltő szatír.