Giovanni
Pisano apja Nicola Pisano, születésének idejét nem ismerjük, pisai jelenlétéről
az első bizonyíték 1258-ból származik. Művészete antik hagyományokból
táplálkozik, de ugyanakkor újító, a gótikus kultúrával harmonizál. Első ismert
műve a pisai Battistero
szószéke (névjelével látta
el, 1260), melyen Mária és Jézus életének jeleneteit ábrázoló domborművek és az
erények allegorikus szobrai a feléledő antik hatás példái. Ez a hatszögletes
építmény három részből áll. Az alsó részt hét oszlop alkotja. Ezek levéldíszes
oszlopfői támasztják alá a középső részt, mely az oszlopközöket áthidaló
lóhereívekből áll, az ívmezőkben próféták és evangélisták alakjaival, a sarkokon
az Erények és Keresztelő Szent János kisméretű szobraival. A felső rész, a
mellvédes kosár öt domborművel van díszítve, ezeken Jézus életének jelenetei és
az Utolsó ítélet láthatók. A domborműveket hármas oszlopok nyalábjai választják
el egymástól. A domborművek kemény, tömör formái Nicola antik tanulmányaira
vezethetők vissza, és jó néhány figurájának előképe megtalálható
római szarkofágokon. Jóllehet a részletek, a forma és az elrendezés dél-itáliai
és toszkán hagyományokat követ, ezeknek az elemeknek újszerű és kifinomult
kezelése eredetiséget kölcsönöz a szószéknek. Alkotásainak klasszicista
motívumait pisai antik emlékek: római szarkofágok és görög vázák ihlették.
1265-ben szerződést írt alá a
sienai székesegyház szószékének
elkészítésére. A munkát 1268-ban fejezte be, mely Jézus történetét ábrázolja.
Nagyobb és részletgazdagabb a pisainál: nyolcszögletű, és a kosár mellvédjének
sarkain oszlopok helyett szoboralakok vannak. A domborművek kisebbek, mint
Pisában, de több figura szerepel rajtuk. Számos helyen - főként a mellvéd
sarokfiguráinál - a formák és vonalak lágyabb alakítása a gótikus ízlés jele,
aminek Pisában még nyoma sem volt. A szószéken megfigyelhető stíluskülönbségek
és minőségbeli egyenlőtlenségek a műhely közreműködésének következményei. Az
írott források négy segédet említenek, közöttük Giovanni Pisanót és Arnolfo di
Cambiót. Közreműködésük egyik oka az lehet, hogy Nicolának egyidejűleg egy másik
jelentős megbízás kivitelezését is ellenőriznie kellett,
Szent Domonkos szarkofágjáét
a bolognai San Domenico-templomban. Ezt a munkát 1267-ben fejezte be
tanítványával, Fra Guglielmóval, melyen Szent Domokos és Szent Reginaldus
életének jeleneteit faragta ki.
Nicola utolsó dokumentumokkal alátámasztott alkotása, Itália első nagyszabású
szökőkútja, a perugiai
Fontana Maggiore, amelyet
fiával Giovannival együtt vállalt el, és 1278-ban fejezett be. A kút
háromszintes: a legalsó medence 25 oldalú sokszög, amelyet 50 dombormű díszít;
fölötte egy kisebb, 12 oldalú medence helyezkedik el, az oldalak között kis
szoboralakokkal; a legfelső, bronzból készült rész egy oszlopból áll, rajta
kisebb medencével és kariatidával, amelyből víz ömlik. A márvány domborművek a
hónapok tevékenységeit és a szabad művészeteket ábrázolják. A szoboralakok
szentek és próféták, városi tisztségviselők és helyi nevezetességek
megszemélyesítői. A stílus és az ikonográfia nagyrészt francia hatásra vall, és
Giovanni közreműködését jelzi. A
pistoiai Sant’Andrea
(1300 körül) és a pisai dóm
számára faragott szószékeit
az ő és fia drámai feszültséget tükröző embercsoportjai díszítik.
|