A remekmű végleges változatát Pheidiász készítette el körülbelül Kr. e. 435-ben. A mű vázlatát a szobrász a műtermében készítette gipszből, fából és vasból. Mivel a szobor hatalmas volt, a méretek lehetetlenné tették, hogy egy darabban szállítsák el a közelben található szentélybe. A szobrász valószínűleg részekre szedette a remekművet, melyet egyenként vitetett át a Zeusz-templom belső kamrájába. Korai feljegyzések alapján az egész szobor 13 m magas volt, ami egy mai 4 emeletes ház magasságának megfelelő. Jobb kezében egy pici szobrot lelhetünk fel, ami Nikét, a győzelmi figurát ábrázolta, bal kezében jogarát tartotta ami tetején egy sas ült. A saruja és a palástja is aranyból volt, Zeusz lábait pedig szfinxek és más szárnyas figurák díszítették. A ruhájára állatokat és liliomokat véstek. A trónban található elefántcsont-, arany-, ébenfa- és drágakő-intarzia is. Éveken keresztül látogatók és hívők százait vonzotta a templom a világ minden tájáról. Napjaink Görögországában, egyik jellegzetesség az ókori világ hét csodája közt. Időszámításunk szerint 394-ben, 800 évvel később Olimpiát követően, elszállították a szobrot Konstantinápolyba, a Bizánci Birodalom központjába. Történészek szerint egy tűzvészben pusztult el ez a remekmű.