Szlovák eredetű családból származott, apja Petrovics István mészáros, kocsma- és földbérlő, anyja Hruz Mária. Egyetlen testvére: István. A szülők 1824. októberében Kiskunfélegyházára költöztek, Petőfi később ezt a várost vallotta szülőhelyének. Iskolai pályájának főbb állomásai: Kecskemét (1828–31), Sárszentlőrinc (1831–33), Pest (1833–35, két iskolában); ezeknél fontosabb az Aszódon töltött három tanév (1835–38). Itt kezdett verselni, s itt ébredt fel erősebben vonzalma a színészet iránt. Az 1838–39. tanévet Selmecbányán folytatta, de tanulmányait elhanyagolta, viszont már sikert aratott verseivel az önképzőkörben. A félévi rossz bizonyítvány s a fiáról kapott rossz hírek miatt az apa – aki időközben vagyonilag tönkrement – levette róla a kezét. Petőfi 1839. február közepén elhagyta Selmecbányát. Pestre gyalogolt, egy ideig statiszta és szolga volt a Nemzeti Színháznál. A nyár felé apja itt megtalálta, hazavitte, mesterségre akarta fogni, de az anya közbenjárására Ostffyasszonyfára került egy rokoni házhoz, hogy majd ősszel Sopronban folytassa iskoláit. Beleszeretett egy szép, gazdag leányba, Tóth Rózába, verseket írt hozzá, ezért el kellett hagynia a rokoni házat. Más lehetőség híján 1839. szept.-ben Sopronban katonának állt be. 1840. márc.-ban ezredével Horvátországba indult, de útközben megbetegedett, ősszel újra kórházba került, leszerelték. 1841. febr.-ban érkezett vissza Sopronba. Továbbtanulásra nem nyílt lehetősége, Dunavecsén nyomorgó szüleihez ment. Beállt egy – Sepsy Károly igazgatása alatt működő, hattagú – dunántúli vándorszínész társaságba. Három hónapi faluzás után 1841 őszén Pápán tanult tovább. Egy egész tanévet töltött itt, s ezalatt nemcsak új barátokra lelt (pl. Jókai), nemcsak önképzőköri sikereket aratott, hanem az országos nyilvánosság előtt is fellépett (A borozó c. verssel, még Petrovics Sándor néven. A Petőfi Sándor név először a Hazámban c. költemény alatt jelenik meg, uo. 1842. nov. 8.). A barangolásokkal eltelő szünidő után nincs mód továbbtanulásra, így újra színésznek állt be. Székesfehérváron és Kecskeméten színészkedett nagy nélkülözések között. Ekkor új hangú, nagy feltűnést keltő versei már egyre sűrűbben megjelentek. 1843. áprilisában Pozsonyban próbálkozott, a puszta megélhetésért a kéziratos Országgyűlési Tudósításokat másolta. De Megismerkedett a Pozsonyban időző írókkal. Ezek révén ajánlatot kapott két regény fordítására. 1843. júl.-ban Pestre ment, elkészítette a fordításokat, megismerkedett haladó fiatal írókkal, értelmiségiekkel. Ősszel azonban újra csak színésznek indult: előbb Debrecenben próbálkozott, majd Bihar vármegyében játszott. Betegen, lerongyolódva, elcsigázva vánszorgott vissza Debrecenbe. Itt töltötte éhezve, fázva az 1843 – 44-i telet.

Összeírta eddigi verseit, s velük 1844. febr.-ban Pestre indult. Itt egy ideig hiába keresett kiadót, míg aztán Vörösmarty Mihály közbenjárására a Nemzeti Kör vállalta a kiadást (megjelent 1844. nov.-ben: Petőfi Versei 1842–1844). Ugyanakkor segédszerkesztő lett a Pesti Divatlapnál (1845. márc. végéig). Ekkor már a Pilvax kávéházban összejáró radikális szellemű fiatal értelmiségi és írókör szervezője s vitathatatlan vezetője. Mint költő egyre hatékonyabb formálója az új plebejus demokratikus, népies-nemzeti irodalomnak, a népi költészet és műköltészet páratlan erejű és szépségű ötvözetében. Azzal, hogy a nép érzés- és gondolkodásmódját, életszerű nyelvét juttatja uralomra az irodalomban, rövidesen felkelti a konzervatív, arisztokratikus ízlés képviselőinek dühét, támadások indulnak ellene, főleg A helység kalapácsa c. komikus hősköltemény (1844. okt.), a Versek s a remekmívű naiv népi eposz, a János vitéz (1845. márc.) gyors egymásutánban történő megjelenése után. Sőt egy további versciklusa is megjelent Cipruslombok Etelke sírjáról címmel, ennek ihletője Csapó Etelke, aki iránt Petőfi ábrándos reményeket táplált, s aki 1845 elején váratlanul meghalt. Ez év tavaszán felvidéki útra indult; a közel három hónapig tartó út minden állomásán ünneplésben volt része. Útjáról az Úti jegyzetekben számol be. Az év őszén önálló füzetben is megjelent a Szerelem gyöngyei c. versciklus (Mednyánszky Bertához, egy gödöllői jószágigazgató leányához szólnak), majd rögtön utána verseinek második kötete: Versek 1844–1845. Szerelmi csalódása, a méltatlan támadások, szüleinek súlyos anyagi helyzete s legfőképpen a politikai élet megrekedése egy időre válságos szakaszt idézett elő életében (ennek termékei a Felhők ciklus, kevésbé sikerült regénye A hóhér kőtele és drámája, Tigris és hiéna, meg néhány elbeszélő költeménye: Salgó, Szilaj Pista). A válságból hamarosan kigyógyult, a forradalmak történetét és a szocialista írókat tanulmányozva felismeri egy közeli forradalom szükségét s ennek előkészítésében a költészet feladatát (Levél Várady Antalhoz, Sors, nyiss nekem tért, A XIX. század költői, Egy gondolat bánt engemet, A nép nevében stb.). Költészetét és irodalomszervező tevékenységét ettől kezdve a m. nép társadalmi felszabadítása a zsarnokság alól és a világforradalom gondolatai határozzák meg. 1846 tavaszán a demokratikus fiatal írókból megszervezi a Tízek Társaságát, melyet a Fiatal M. o. szellemi vezérkarának szán. A társaság az adott politikai helyzetben nem tud kibontakozni, nem kap engedélyt saját lapra. De ennek az eszmeiségnek jegyében üdvözli s nyeri meg szövetségesül Arany Jánost. Aranyhoz páratlanul szép barátság fűzte, állandó levelezésben állt vele s ez évben kétszer is felkereste Nagyszalontán. 1847 tavaszán megjelentek Összes Költeményei 3000 példányban. 

1846. szept.-ben egy nagykárolyi utazás során beleszeretett Szendrey Júliába, az enrődi tiszttartó szép, művelt és becsvágyó leányába. Részben a leány határozatlansága, főleg pedig a jómódú szülők ellenkezése miatt csak egy évig tartó harcban tudta kivívni boldogságát. A házasság 1847. szept. 8-án jött létre. Mézesheteit a fiatal pár Koltón, Teleki Sándor gróf kastélyában töltötte. E szerelem és házasság a világirodalom legnagyobb értékei közé tartozó szerelmi költészet szülője (Reszket a bokor, Szeptember végén, Minek nevezzelek? stb.). Koltóról Kolozsváron, Nagyszalontán át tért vissza Pestre. A boldog házasság első hónapjai a termékeny alkotás jegyében teltek (pl. Bolond Istók), de lelkét már főleg a közelinek érzett, várt forradalom gondolata foglalkoztatta (Beszél a fákkal a bús őszi szél, Olaszország, Kemény szél fúj). Az 1848. márc. 15-én kitört pesti forradalomban Petőfit a költő és politikus egységében mint szervező, vezető forradalmárt találjuk az ifjúság élén. Nemzeti dala a forradalom himnusza lesz. Több fontos bizottságba, küldöttségbe beválasztják, népgyűléseket szervez, a nemzetőrség kapitánya. Fellépése befolyásolja a pozsonyi országgyűlés munkáját is. A királyi szószegés és a nemesi liberális vezetés, megalkuvás, ingadozás, a március 15-e eredményeinek felszámolására irányuló törekvések felháborítják; népgyűléseken, versekben, hírlapi cikkben, röpiraton követeli a forradalmi út folytatását, hirdeti plebejus radikalizmusát. Ezek miatt háttérbe szorítják, támadják. Ez események foglalata: Lapok Petőfi Sándor naplójából. Jún.-ban a szabadszállási kerületben fellépett országgyűlési követnek, de a reakció becstelen eszközökkel megbuktatta. Nagy csalódása ellenére sem vesztette el hitét a népben, eszméiben, a forradalom jövőjében (Az apostol, 1848. aug.). Mivel látta, hogy a fegyveres harc a nemzeti függetlenség és a demokratikus forradalom érdekében elkerülhetetlen, e felé fordította figyelmét, tetteket sürgetett (A nemzethez, Forradalom). Tagja lett az Egyenlőségi Társulat nevű radikális klubnak, amelynek megbízásából a Jelačić támadását követő napokban proklamációt fogalmazott a nemzethez. Kossuthtól fontos feladatot kapott, a népfelkelés megszervezését Székelyföldön, de nem tudott oda eljutni. Okt. 15-én kapitányként a honvédség sorába lépett, kiképzőtiszt Debrecenben. Ide hozta feleségét is, itt született Zoltán fia dec. 15-én. A keresztszülők Arany János és felesége. 

Az év végén Kossuthtól harctéri beosztást kért, s 1849. jan. közepén elindult Bemhez az erdélyi hadszíntérre. Bem segédtisztjévé nevezte ki s fiaként szerette, óvta, ő is rajongással tekintett rá. Erdélyi katonáskodása alatt haditudósításokat s lelkesítő-dicsőítő verseket írt. Közben Bem futáraként ismételten megfordult Debrecenben, az első alkalommal összekülönbözött Mészáros Lázár hadügyminiszterrel, lemondott tiszti rangjáról, családját Arany Jánoshoz küldve, közlegényként tért vissza Bemhez, részt vett hadjárataiban. Visszakapta rangját, sőt Bem őrnaggyá léptette elő. Közben apja Pesten márc. 21-én meghalt (anyja rövidre rá, máj. 17-én). Amikor máj. elején újra Debrecenben járt, Klapka György hadügyminiszter megtámadta, megsértette. Kilépett a katonaságtól, feleségével az időközben felszabadult Pestre ment. A tavaszi diadalokat, a kormánynak Pestre költözését követő örömmámorban mellőzve, nyomorban élt. A jún. végén tragikusra forduló helyzetben a harcnak végsőkig való folytatása mellett emelt szót (Jött a halál, Föl a szent háborúra), népi ellenállást akart szervezni. Mikor a kormány elmenekült Pestről, a költő családjával Mezőberénybe, rokona és barátja, Orlay Petrics Soma festő szüleihez vonult el. Júl. 18-án – egy véletlen találkozás hatására – Erdélybe indult. Családját Tordán hagyta, ő Bemhez csatlakozott. Júl. 31-én, a fehéregyházi vesztett csatát követő menekülésben, du. 6 óra tájban eltűnt. Valószínűleg az üldöző ulánusok szúrták le. Halálának tényét a nemzeti közvélemény sokáig nem akarta elfogadni. Élete és halála máig élő legendák forrása lett. Petőfi külföldön a legismertebb s legnépszerűbb magyar költő. Verseinek fordítása már életében (1845) megindult, s haláláig több száz versét fordították le. Verseinek megzenésítése is már életében (1843-tól) megkezdődött, főleg Szénfy Gusztáv és Egressy Béni által. Megzenésítői között van Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Arany János, Dankó Pista, Hubay Jenő, Kodály Zoltán, Ádám Jenő, Farkas Ferenc, Járdányi Pál, Kadosa Pál, Lányi Ernő, Szabó Ferenc, Szervánszky Endre. 1876-ban Jókai Mór elnökletével megalakult a Petőfi társaság, 1909-ben megnyílt a Petőfi-ház. Anyaga a Petőfi Irodalmi Múzeumba került.

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL