Perlrott Csaba Vilmos a 20. századi magyar festészeti formanyelv egyik megújítója. Európai tanultságú festő volt, aki igen sokat utazott és állított ki; személyén és művészetén keresztül pontosan követhetők korának felfedezésre érdemes, új törekvései.

Perlrott Csaba Vilmos élete első részét - a 20. század művészetének fejlődése szempontjából legizgalmasabb első évtizedeket - Európa jelentős művészeti központjaiban töltötte. Szemtanúja, felvevője és átadója volt a kortárs francia és német törekvéseknek, majd ezeket a tapasztalatait beépítette az akkori magyarországi festészetbe; így alakította ki jellegzetes, egyéni stílusát. Nélküle a fauve-ok világának - akiknek nemzetközi mozgalma Perlrottot a magyar művészeti összefüggésektől függetlenül számon tartotta -, de a kubizmusnak, a spanyol talajú német expresszionizmusnak, miszticizmusnak honi képe is hézagos lenne. Perlrott a Koszta Józseftől nyert szakmai útbaigazítás után, Iványi Grünwald Béla tanítványaként indul Nagybányáról. Korai munkái, pl. Cigányok a csűrben (1904) a nagybányai iskola stílusában készültek. 1905-ben Párizsba utazik, s ez a tartózkodás döntően hat fejlődésére. A frissen szerveződő Matisse iskola egyik alapítója. 1907-ben a Sálon d'Automne-ban a fauve-okkal együtt szerepel. A francia fővárosból Magyarországra visszatérő úgynevezett "neósokat" (Czóbel Béla, Perlrott Csaba Vilmos, Ziffer Sándor stb.), tehát a posztimpresszionizmus, a Vadak, a kubizmus tanulságaival felvértezett alkotókat a nagybányai művésztelepen ellenséges hangulat fogadja. Perlrott mozgalmas életének minden állomásáról mégis ide tér vissza, ami egyben jelzi is e légkör és a környező táj meghatározó élményét. 1911-ben Ferenczy Károly támogatásával spanyolországi ösztöndíjhoz jut, s ott El Greco festészetének vonzásába kerül. Az 1910-es években a kecskeméti művésztelep alapítójaként is működik. A telepen jelentkező, a Cézanne-tól és a szecessziótól befolyásolt dekoratív irányzat sokban érintkezik Perlrott Csaba Vilmos stílusával. Az 1920-as évek elején a Felvidéken, majd Németországban jár feleségével, Gráber Margit festőművésszel és kapcsolatba kerül az expresszionizmussal. Biblikus témájú munkáin a kubizmus és az expresszionizmus egységében a gótika tisztelete és miszticizmusa jelentkezik. Az évtized derekától majdnem a második világháború kitöréséig nyáron Nagybányán, télen Párizsban dolgozik. Ekkortól kezdve izgatja nagy motívuma, a Notre Dámé, melyet igen sokszor megörökített. Szállodájának ablakából festette a templomot s a tovaömlő Szajnát. 1924-tól a progresszív irányokat követő, nyugat-európai igazodású KÚT (Képzőművészek Új Társasága) törzstagja és állandó kiállítója lesz. A Társaság 1943-ig minden évben szervez bemutatót, rendszerint a budapesti Nemzeti Szalonban. Az 1930-as évek táján Perlrott ismét erősebben közeledik a természetelvűség felé. Ettől az időtől kezdve rendszeresen eljár Szentendrére. Az évtizedekben mérhető alkotói periódus művészetének látványfestő korszaka, amely haláláig tart. Egyes rajzaiban analitikus formabontó kísérletek mutatkoznak (Lőcsei templom belseje). Litográfiái külön albumban jelentek meg. Képeit a természet uralja, a fák nyugtalan lombozata között pásztáz a kis szentendrei utcákon, izgatott ecsetkezeléssel. 1949-ben felvételt nyer a Szentendrei Festők Társaságába, s mint a Szentendrei Régi Művésztelep tagja dolgozik tovább 1955-ben bekövetkezett haláláig.

Forrás: Benedek Katalin