Művészpedagógus, Kossuth-díjas (1950, 1965), kiváló művész (1952). 1912-1914 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Radnai Béla növendéke volt. A főiskoláról eltanácsolták, a továbbiakban önképzés útján művelte magát. 1914-ben hosszabb időt töltött Nagybányán a Ferenczy család körében, majd 1915 körül Kassák köréhez kapcsolódott. 1917-ben a Ma kiállító helyiségében Bohacsek Ede képeivel együtt nyolc szobrát mutatta be. A Tanácsköztársaság alatt a direktórium munkáját segítette, ezért másfél évet börtönben töltött. 1927-ben Miklós Andor, az Est-lapok kiadója anyagi támogatásával párizsi tanulmányutat tett. 1928-30-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa. 1931-ben Aba Novák Vilmossal közös kiállítást rendezett az Ernst Múzeumban. Ebben az évben Dajka című szobráért a főváros Ferenc József jubileumi díját nyerte el. 1935-ben megbízást kapott a Magyar Rádió első elnökének, Szőts Ernő síremlékének elkészítéséhez; 1937-ben a Dunai szél című szobrát a Duna-korzón állították fel; a párizsi világkiállítás magyar pavilonjának Szent István-szobráért nagydíjjal jutalmazták. 1941-ben a székesfehérvári Huszáremlékműért a Kisfaludy Társaság Greguss érmet adományozott neki. 1942-ben Mihályfy Ernő felkérésére Pátzay készítette el a Petőfi-plakettet, melyet a Márciusi Front által szervezett tüntetésén viseltek. 1945-től a művészeti élet egyik fontos meghatározó személyisége, irányítója lett. 1945-1970 között a Képzőművészeti Főiskola professzora volt. Művészetét - mindig emberi figurát megörökítő köztéri szobrait, kisplasztikáit, érmeit és domborműveit - a korai expresszív útkereső periódus után (Ifjúság, bronz, 1915; Fiúakt, bronz, 1915) egységes, klasszicizáló stílus, plasztikus, mértéktartó formanyelv, sima felületek és bensőséges, közvetlen hang jellemzik. Művészetéről így vallott Kassák Lajosnak: "...én, aki emberi figurákat mintázok, évtizedek óta nem állítottam magam elé modellt. Formaemlékeim vannak és azokból építem össze szobraimat, úgy, hogy kielégüljek és kifejeződjem általuk. Többet nem akarok, de nem is akarhatok, mert hiszen ez már majdnem minden." Ismert művei: Balassi Bálint-szobor (Budapest, Körönd, 1959); Lenin-szobor (Budapest, Dózsa György út, 1970); A második világháború debreceni páncélos csapatának emlékműve (Debrecen, 1970-ben e művéért a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést kapta). Az 1940-es években mintázott Kenyérszegő című szobrát Kapuváron állították fel 1973-ban. Fontosabb kisplasztikái és portréi: Fésülködő leány (bronz, 1919-22, Magyar Nemzeti Galéria); Nővérek (1933); Vízbelépő (bronz, 1955); Bernáth Aurél (bronz, 1958); Derkovits Gyula (bronz, 1966); Kodály Zoltán (bronz, 1967); Törülköző női akt (bronz, 1968, Szigliget, Alkotóház); Búzakévét tartó nő (bronz, 1979, Hőgyész). Művei minden jelentős hazai és külföldi tárlaton szerepeltek. Életmű kiállítását 1976-ban a Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg. Ebben az évben negyven ajándék szobrával megnyílt a kapuvári állandó tárlat.  Ez a Pátzay Pál emlékszoba, állandó kiállítás, Kapuváron a Rábaközi Múzeum negyedik termében található.

 A Wikipédiából, a szabad lexikonból.