Packh János   
 (Kismarton, 1796. máj. 7. – Esztergom, 1839. okt. 9)

magyar építész, építőmester

Packh János (eredetileg Johann Baptist Packh, ritkán Packh János Keresztény) osztrák származású, a magyarországi klasszicista építészet jeles lakja. 15 éves korában, 1811-ben Bécsben lakó nagybátyjához, Kühnel Pálhoz költözött és beiratkozott a képzőművészeti akadémiára. Alig egy év elteltével megkapta bizonyítványát, és Pestre került, ahol Kasselik Fidél és Zitterbarth Mátyás alkalmazásában dolgozott műszaki rajzolóként. Miután Kühnel 1820 közepén megkapta a felkérést az esztergomi főszékesegyház és a prímási palota terveinek elkészítésére, segédnek maga mellé vette unokaöccsét. Később feleségül vette az érsek háziorvosának leányát, Krotkyt Máriát, s házasságukból három gyermek született. Nagybátyja, Kühnel Pál 1824. január 11-én bekövetkezett halála után átvette az esztergomi főszékesegyház építésének vezetését, s ezt a feladatot egészen haláláig látta el. Rudnay érsek 1831. évi halálával a munkálatok leálltak, a kamara gazdaságossági és esztétikai kifogásokra hivatkozva ellehetetlenítette az építkezést. Azt sem engedélyezték, hogy Packh a tető nélküli fennálló oldalfalakra az időjárás viszontagságai ellen védő ideiglenes tetőt emeltessen. Hét év elteltével iktatták be hivatalába az új érseket, Kopácsy Józsefet, aki meghagyta Packh kezében az építkezés irányítását, de a munkálatok újrakezdésére kitűzött időpontot, 1840 tavaszát az építész már nem érhette meg. 1839. október 9-én esztergomi dolgozószobájában rablógyilkosság áldozata lett. Az esztergomi főszékesegyház általa tervezett és kivitelezett kriptájában temették el.

Packhot életműve elsősorban Esztergom városához köti, nemcsak 18 esztendőt élt itt, de a városban ma is áll több általa tervezett épület (
kanonoki házsor, a Szent Anna-plébániatemplom). Packh János 1820-tól vett részt az Esztergomi Várhegyen a Magyar Vatikán építészeti kialakításában, miután Rudnay Sándor, Magyarország 1819-ben kinevezett hercegprímása 1820-ban az ő nagybátyja, Kühnel Pál tervét fogadta el. Packh János 1821-ben, 25 évesen, Esztergomba költözött, és minden erejét és tehetségét a nagyszabású terv mielőbbi és minél tökéletesebb megvalósításának szentelte. A középkori székesegyház török korban kiégett romjainak az eltakarítása és a talajszint 12 méterrel való mélyítése után,1822. április 23-án, letették a Bazilika alapkövét. 1824-ben, Kühnel halála után, a prímás a fiatal Packh Jánost nevezte ki az építkezés igazgatójává, akinek tehetségéről, ügyszeretetéről, jelleméről az elmúlt években meggyőződött. 1821–24-ben Packh János terve alapján készült el az egykori keleti várfal tövében, a várárok mélységében, a Duna felöli sziklaoldalra tervezett Szemináriumhoz vezető ünnepélyes, 10 szakaszból álló átjáró, az ún. Sötét Kapu. Ez a hosszú, tágas átjárót kettős fél-pillérekre támaszkodó téglakupola-boltozatok sora fedi. Felette emelkedik a Katedrálishoz vezető széles feljárat a Bazilikához, a Visegrádról érkező út tengelyében. A város felöli diadalív kialakítású homlokzaton, vörös márvány táblán, aranyozott bronz betűkkel olvasható Rudnay prímás neve és a befejezés évszáma: PRINCEPS PRIMAS A RUDNA MDCCCXXIV. 1823-ra, egy év alatt, felépült a Bazilika altemploma, amely Packh Jánosnak nemzetközi hírnevet biztosított. A Bazilika két oldal bejáratától 51-51 széles vörös márvány lépcső vezet le a Bazilika előcsarnoka és hajója alatt kialakított, hatalmas, kettős oszlopokkal tagolt, három-hajós csarnokba, és ebből nyílik a prímás-érsekek kör-alakú, bíborvörös márvánnyal burkolt, méltóságteljes mauzóleuma. 1822–23-ban Packh terve szerint áthelyezték az épülő Bazilikába Bakócz Tamás bíboros, prímás által 1506-ban épített pompás reneszánsz kápolnát, amely az európai reneszánsz építészet gyöngyszeme. A kápolna, mint dzsámi, épségben maradt fenn a török időkből. Nagy érdeme az építtető Rudnay prímásnak, és nem kevésbé Packh János építésznek, hogy az új terveknél nagy figyelmet szenteltek e kápolna megmentésének, és méltó helyének kialakítására. Ez a magyar műemlékvédelem első, európai jelentőségű tette. Ugyanis, Rómában, 1820-ban is csak az antik építészeti emléket védik, a Forum Romanumon a Titus diadalívet szabadítják ki a hozzá ragasztott, későbbi épületekből. 1827–30-ban elkészült a Bazilikában a Packh tervezte Szent István vértanú tiszteletére szentelt kápolna, amely a Várhegyen, Géza fejedelem által építtetett első keresztény templomnak az emlékét őrzi.

1828–31-ben, Esztergom déli kapujánál, Packh János művészetét dicséri a
Szent Anna–templom, amely az ókori Róma építészeti remekművének, a Pantheonnak zseniális klasszicista átfogalmazása. 1823-ban, a Várheggyel szemben, a Szent Tamás-hegy festői csúcsára Packh terve szerint épült a nemes egyszerűségű ékszerdoboz, a Kálvária-kápolna. Ez a kápolna volt a koronája a hegy lába és a Kis-Duna közé – ugyancsak Packh által tervezett – Fürdő-és szálloda együttesnek, amely csak a halála után épült fel. 1830-ban vette meg Packh János a Kossuth Lajos u. 42. számú barokk házat, és loggiás udvari homlokzatot építtetett hozzá. 2005-ben Trummer Imre építész terve szerint, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyreállította a házat. 2005 szeptember 14-én megkezdte működését itt a Gondviselés Háza, amelyben tablókra helyezett kiállítás ismerteti Packh János építész esztergomi munkásságát. Ebben a házban ölte meg a zseniális fiatal építészt 1839. október 9-én, 43 éves korában, a bécsi udvar által felbérelt gyilkos. 1838-ban, a nagy dunai árvíz után ő készítette a Város megbízásából az új Városi kórház és szegényház tervét a Kápolnával együtt, amely ma Idősek otthonaként működik (Simor János u.). Packh, a fentieken kívül, Esztergomban számos lakóház klasszicista stílusú átalakítását végezte, amelyek még több helyen felismerhetők. Az Esztergomon kívüli építkezései közül a legjelentősebbek: Pannonhalma klasszicista átalakítása, Vágszentkereszt, Héreg, Bajcs temploma, valamint Rév-Komárom Rozália-templomát és Balatonfüred klasszicista templomát is Packh János tervének felhasználásával építették. Az Osztrák–Magyar Monarchia területén ő volt az első építész, aki francia minta alapján 1829-től nagy tömegben gyártotta és alkalmazta az üreges testű, jobban szigetelő téglákat (többek között a bazilika sekrestyéi feletti helyiségek boltozásához is ilyeneket használt). Az általa bevezetett tégla gyártásáról és használatának módjáról nyomtatott füzetet is kiadott.

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL:


01


02


03


04


05


06


07


08