Packh János
(eredetileg Johann Baptist Packh, ritkán Packh János Keresztény) osztrák
származású, a magyarországi klasszicista építészet jeles lakja. 15 éves korában,
1811-ben Bécsben lakó nagybátyjához, Kühnel Pálhoz költözött és beiratkozott a
képzőművészeti akadémiára. Alig egy év elteltével megkapta bizonyítványát, és
Pestre került, ahol Kasselik Fidél és Zitterbarth Mátyás alkalmazásában
dolgozott műszaki rajzolóként. Miután Kühnel 1820 közepén megkapta a felkérést
az esztergomi főszékesegyház és a prímási palota terveinek elkészítésére,
segédnek maga mellé vette unokaöccsét. Később feleségül vette az érsek
háziorvosának leányát, Krotkyt Máriát, s házasságukból három gyermek született.
Nagybátyja, Kühnel Pál 1824. január 11-én bekövetkezett halála után átvette az
esztergomi főszékesegyház építésének vezetését, s ezt a feladatot egészen
haláláig látta el. Rudnay érsek 1831. évi halálával a munkálatok leálltak, a
kamara gazdaságossági és esztétikai kifogásokra hivatkozva ellehetetlenítette az
építkezést. Azt sem engedélyezték, hogy Packh a tető nélküli fennálló
oldalfalakra az időjárás viszontagságai ellen védő ideiglenes tetőt emeltessen.
Hét év elteltével iktatták be hivatalába az új érseket, Kopácsy Józsefet, aki
meghagyta Packh kezében az építkezés irányítását, de a munkálatok újrakezdésére
kitűzött időpontot, 1840 tavaszát az építész már nem érhette meg. 1839. október
9-én esztergomi dolgozószobájában rablógyilkosság áldozata lett. Az esztergomi
főszékesegyház általa tervezett és kivitelezett kriptájában temették el.
Packhot életműve elsősorban Esztergom városához köti, nemcsak 18 esztendőt élt
itt, de a városban ma is áll több általa tervezett épület (kanonoki
házsor, a
Szent Anna-plébániatemplom).
Packh János 1820-tól vett részt az Esztergomi Várhegyen a Magyar Vatikán
építészeti kialakításában, miután Rudnay Sándor, Magyarország 1819-ben
kinevezett hercegprímása 1820-ban az ő nagybátyja, Kühnel Pál tervét fogadta el.
Packh János 1821-ben, 25 évesen, Esztergomba költözött, és minden erejét és
tehetségét a nagyszabású terv mielőbbi és minél tökéletesebb megvalósításának
szentelte. A középkori székesegyház török korban kiégett romjainak az
eltakarítása és a talajszint 12 méterrel való mélyítése után,1822. április
23-án, letették a Bazilika alapkövét. 1824-ben, Kühnel halála után, a prímás a
fiatal Packh Jánost nevezte ki az építkezés igazgatójává, akinek tehetségéről,
ügyszeretetéről, jelleméről az elmúlt években meggyőződött. 1821–24-ben Packh
János terve alapján készült el az egykori keleti várfal tövében, a várárok
mélységében, a Duna felöli sziklaoldalra tervezett Szemináriumhoz vezető
ünnepélyes, 10 szakaszból álló átjáró, az ún.
Sötét Kapu.
Ez a hosszú, tágas átjárót kettős fél-pillérekre támaszkodó
téglakupola-boltozatok sora fedi. Felette emelkedik a Katedrálishoz vezető
széles feljárat a Bazilikához, a Visegrádról érkező út tengelyében. A város
felöli diadalív kialakítású homlokzaton, vörös márvány táblán, aranyozott bronz
betűkkel olvasható Rudnay prímás neve és a befejezés évszáma: PRINCEPS PRIMAS A
RUDNA MDCCCXXIV. 1823-ra, egy év alatt, felépült a
Bazilika altemploma,
amely Packh Jánosnak nemzetközi hírnevet biztosított. A Bazilika két oldal
bejáratától 51-51 széles vörös márvány lépcső vezet le a Bazilika előcsarnoka és
hajója alatt kialakított, hatalmas, kettős oszlopokkal tagolt, három-hajós
csarnokba, és ebből nyílik a prímás-érsekek kör-alakú, bíborvörös márvánnyal
burkolt, méltóságteljes mauzóleuma. 1822–23-ban Packh terve szerint áthelyezték
az épülő Bazilikába Bakócz Tamás bíboros, prímás által 1506-ban épített pompás
reneszánsz kápolnát, amely az európai reneszánsz építészet gyöngyszeme. A
kápolna, mint dzsámi, épségben maradt fenn a török időkből. Nagy érdeme az
építtető Rudnay prímásnak, és nem kevésbé Packh János építésznek, hogy az új
terveknél nagy figyelmet szenteltek e kápolna megmentésének, és méltó helyének
kialakítására. Ez a magyar műemlékvédelem első, európai jelentőségű tette.
Ugyanis, Rómában, 1820-ban is csak az antik építészeti emléket védik, a Forum
Romanumon a Titus diadalívet szabadítják ki a hozzá ragasztott, későbbi
épületekből. 1827–30-ban elkészült a Bazilikában a Packh tervezte Szent István
vértanú tiszteletére szentelt
kápolna,
amely a Várhegyen, Géza fejedelem által építtetett első keresztény templomnak az
emlékét őrzi.
1828–31-ben, Esztergom déli kapujánál, Packh János művészetét dicséri a
Szent Anna–templom,
amely az ókori Róma építészeti remekművének, a Pantheonnak zseniális
klasszicista átfogalmazása. 1823-ban, a Várheggyel szemben, a Szent Tamás-hegy
festői csúcsára Packh terve szerint épült a nemes egyszerűségű ékszerdoboz, a
Kálvária-kápolna.
Ez a kápolna volt a koronája a hegy lába és a Kis-Duna közé – ugyancsak Packh
által tervezett – Fürdő-és szálloda együttesnek, amely csak a halála után épült
fel. 1830-ban vette meg Packh János a Kossuth Lajos u. 42. számú barokk házat,
és loggiás udvari homlokzatot építtetett hozzá. 2005-ben Trummer Imre építész
terve szerint, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyreállította a házat. 2005
szeptember 14-én megkezdte működését itt a Gondviselés Háza, amelyben tablókra
helyezett kiállítás ismerteti Packh János építész esztergomi munkásságát. Ebben
a házban ölte meg a zseniális fiatal építészt 1839. október 9-én, 43 éves
korában, a bécsi udvar által felbérelt gyilkos. 1838-ban, a nagy dunai árvíz
után ő készítette a Város megbízásából az új
Városi kórház és szegényház tervét
a Kápolnával együtt, amely ma Idősek otthonaként működik (Simor János u.). Packh,
a fentieken kívül, Esztergomban számos lakóház klasszicista stílusú átalakítását
végezte, amelyek még több helyen felismerhetők. Az Esztergomon kívüli
építkezései közül a legjelentősebbek:
Pannonhalma klasszicista
átalakítása,
Vágszentkereszt, Héreg, Bajcs
temploma, valamint
Rév-Komárom Rozália-templomát és Balatonfüred klasszicista templomát is Packh
János tervének felhasználásával építették. Az Osztrák–Magyar Monarchia területén
ő volt az első építész, aki francia minta alapján 1829-től nagy tömegben
gyártotta és alkalmazta az üreges testű, jobban szigetelő téglákat (többek
között a bazilika sekrestyéi feletti helyiségek boltozásához is ilyeneket
használt). Az általa bevezetett tégla gyártásáról és használatának módjáról
nyomtatott füzetet is kiadott.
|