|
Jones császár Ez a Jones császár egy őserdő mélyén élő néger törzsközösség zsarnoka, aki ellen fellázad a népe. Jones menekül, forgópisztolyában éles lövedékekkel. Az utolsó pisztolygolyó ezüstből van, ezt magának szánja, ha a többi nem tudja megvédeni. Rohan az őserdőben, és jelenetről jelenetre új rémekkel találkozik. Ezek részben emlékképei, részben babonás csodalények. Valójában az egész úton egyedül van, körülötte megtestesült képzeleti alakok. Amikor a vélt veszedelmek körülveszik, rájuk lő és elpazarol egy-egy golyót. Amikor már csak az ezüsttöltény van a fegyverben, megint ijesztő közeledő hangokat hall. Nem ismeri fel, hogy ezek a megmentésére siető hívei. Öngyilkos lesz, már csak gyászolók érkezhettek hozzá.
Szőrös majom Ez egy szerencsétlen életű torzonborz fűtőről szól, aki egy hajó mélyén dolgozik. A mellette kíváncsian elhaladó utasok beszélgetéséből szinte semmit nem ért, de egy elhangzó kijelentés szavait félreérti: azt hiszi, hogy valaki ezt mondja: " Szőrös majom". Azt hiszi, őrá mondta ezt az egyik idegen. Ez olyan lelki válságot okoz benne, hogy felidézi életének minden kudarcát és úgy találja, hogy nem méltó az emberi életre. Műfajilag nem tragédia, hanem bizarr tragikomédia. A kisebbrendűségi érzés lélektani példája ez. Annak idején az amerikai kritika egy része értelmetlen ostobaságnak tartotta, a kritikusok másik része minden eddigi idők legjobb lélektani drámáját látta benne.
Különös közjáték Ez a 9 hosszú jelenetből álló drámai mű egy asszony életrajza, egymás mellé vetítve azt, hogy mit él át valóban, és hogyan képzeli tévesen mindazt, amit átélt. Különös sajátossága, hogy a személyek egymás után mondják, amit valóban mondanak és amit közben gondolnak. Nem tragédia: az asszony idős korára megtalálja a lelki nyugalmat, talán még a boldogságot is, amit sok reménykedés után sohasem ért el eddig.
Amerikai Elektra . .. lesznek gyerekeink, és szeretni fogjuk őket, és azt tanítjuk majd nekik, hogy szeressék az életet, és úgy szeressék, hogy soha ne keríthesse őket hatalmába a gyűlölet és a halál!Rendkívül érdekesen és egyénien köti össze az ókori görög hagyományt a modern helyzetekkel és jellemekkel. Példaképe, sőt mintadarabja Aiszkhülosz "Oreszteia" című trilógiája, amely a trójai háborúból hazatérő Agamemnonnak és családjának sorozatos tragédiája. O’Neill drámája az amerikai polgárháború befejeződésével kezdődik. Egy tábornok — az antik névre emlékeztető neve: Abe Mennon — a győzelem dicsőségével érkezik haza. Felesége, aki magányában rég elfordult tőle, félve, hogy a hűtlensége kiderül, szeretőjével együtt megöli a hazatérőt. Ez az első rész. A második rész, akárcsak Aiszkhülosznál, a gyermekek bosszúja: a halott apáért megölik az anyát. A harmadik rész, akárcsak Aiszkhülosznál, a lelkifurdalás és a megbékülés kitűnő lélektani folyamata. — Ennél klasszikusabb hagyományú drámája nincs is a 20. század irodalmának. Antik téma, modern lélektan, szakadatlanul izgalmas cselekmény. A trilógia színhelye a Mannon család udvarháza - New England egyik kisebb tengerparti kikötővárosának határában, illetve a bostoni kikötő. Az első két felvonás 1865 tavaszán játszódik, a harmadik 1866 nyarán - az amerikai polgárháború végén.
Vágy a szilfák alatt New England, egy gyönyörű tanya, ahol a szilfák " nyomasztó komorsággal gubbasztanak a ház fölött; akár két kimerült asszony, akik karjukat, hajukat és lecsüngő keblüket a tetőre támasztják". Itt él Efraim Cabot, a kőkemény farmer. Szívós, akár a hikerifa, összezárva fiaival és ifjú feleségével, Abbie Putnammal. A fiúk nehezen viselik az apa fojtogató zsarnokságát, ketten útra kelnek az aranyásók paradicsomának vélt Kaliforniába. Eben, a legifjabb marad otthon. A szépséges Abbie azonnal kiveti hálóját az ifjabb Cabotra, a fiatalok őrjöngő vágya rövidesen beteljesül. A következmények drámaiak, szerelem, féltékenység, és ... még nem mondjuk ki, de nincs menekvés! Az élet tragédiába fordul, a tanyán minden megváltozik, a sorsok kibicsaklanak, de az öreg Cabot mozdulatlan és kőkemény. Legyőzhetetlenül hajtogatja mondókáját, saját erejéről, s arról, hogy száz évig fog élni. Bármi történhet, bárki sorsa tragédiába fordulhat, Cabot kitart, érzéketlen, és rideg. A világhírű drámaíró nyomasztó - de hátborzongatóan hiteles és igaz - világot ábrázol érzékletesen, magával ragadóan, érdekes fordulatokkal.
Utazás az éjszakába
Egyikünk sem tehet arról, amit az élettől kap. Megkapjuk a magunkét, és még
meg sem értjük, és ha egyszer megkaptuk, attól fogva nem tudunk ugyanazok lenni,
amik voltunk. Végül minden elválaszt már attól, ahogyan élni szeretnénk, és
örökre elvesztettük valódi önmagunkat. Az amerikai drámairodalom órisának ezt a remekművét 1941-ben megírta, de azzal a kitétellel, hogy csak halála után adható ki, ill. mutatható be. Ebben a tragédiában ugyanis saját magának és legszűkebb családjának könyörtelenül fájdalmas portréját festette meg - az o'neilli drámaírásnak már szinte tűrhetetlen feszültségével, izgalmas drámai eszközeivel. Halála után a dráma döbbenetes vihart kavart az amerikai, s még inkább az európai színpadokon, feltárulkozott a család egyéni tragédiája és titkai. |
