A késő barokk-rokokó művészet legnagyobb egyénisége, kiemelkedő mestere, a csehországi barokk vívmányait fejlesztette tovább. Bohémiában (Cheb=Eger) született, gyakornok egy fémöntödében, majd 1711-ben Würzburgba költözik. Tehetséges kezdő hadmérnök, de 1717 körül a hatalmas Schönborn család támogatni kezdi, azaz az érsek megbízza az érseki palota tervezésével. 1729-től a würzburgi és bambergi érsek építésügyi főigazgatója. Fő műve a würzburgi érseki palota, az oválisokból álló alaprajzú vierzehnheiligeni templom átépítése és a görögkereszt alaprajzú nerseheimi templom. Alkotásai közül is kiemelkedik a würzburgi érseki kastély hatalmas lépcsőháza. A barokk építész a lépcső motívumából a mozgás és emelkedés szépségét emeli ki és jeleníti meg a lépcsőház monumentális terében. A Majna partján található csinos német város, Würzburg igazi gyöngyszeme a település keleti végén található egykori érseki palota. 1720-ban Johann Philipp von Schönborn mainzi érsek vágyai valósultak meg, a 300 szobát és termet magába foglaló háromszárnyú pompázatos épületegyüttessel, melyet ő tervezett. Az épületbe lépve az építészmérnöki tudomány igazi csodájával szembesülhet a látogató. Egy másik korabeli építész - Neumann vetélytársának - szájából hangzott el a bátor kijelentés, mely szerint felakasztja magát az érseki palota mennyezetére, ha az idő előtt nem szakad le. A 18x32 méteres mennyezetet ugyanis a lépcsőfeljáró felett egyetlen oszlop sem tartja, de Neumann mester számításaiba nem csúszott hiba. Az épület a későbbiek folyamán, a második világháborúban nagyon súlyosan megrongálódott, de a mennyezetnek szerencsére semmi baja nem esett. Németország talán legszebb barokk kastélyát a második világháború során a bombázások majdnem teljesen megsemmisítették. Renoválások hosszú sorát követően, mára azonban ismét eredeti pompájában látogatható. A rezidenciát kiváló művészek sokasága mellett lényegében három férfi alkotta: Philipp Franz von Schönborn fejedelmi püspök, Balthasar Neumann építőmester és Giovanni Battista Tiepolo velencei festőművész. Világhírt érdemelt ki a lépcsőház és a mennyezeti festmény, valamint a császári terem freskói és falfestményei. A rezidencia tükörszobája a rokokó legtökéletesebb térépítészeti műalkotásai közé tartozik. Az építkezés igencsak hosszúra nyúlt. János érsek 1724-ben bekövetkezett halála után a pozíciót betöltő további érsekek mindegyike elődjét szerette volna túlszárnyalni, így az építkezés tulajdonképpen csak 20 év múlva, 1744-ben fejeződött be. Balthasar Neumann újszerű térkapcsolatokkal is kísérletezett. Vierzehnheiligen nevű falucskában áll a Wallfahrtskirche, a bajorok leglátogatottabb búcsújáró zarándokhelye. A legenda szerint 1446-ban egy pásztorfiú buzgó imájára a puszta dombtetőn mind a 14 védőszent megjelent, és csakhamar "templom emeltetett vala azon a helyen". Balthasar Neumann építész főműve ez a templom, amelyet a régi kis kápolna helyén, 1743-72 között építettek. Csodás barokk bazilika. A templom alaprajza ellipszisek kombinációjából jött létre. A tér "szerkesztettségét" mégis alig érezzük: tekintetünket inkább a formák egymásba mosódó motívumai, a tér folyamatos átalakulása, lüktetése, a lefedés talányos mozgalmassága köti le. Az ellipszisből kiinduló térszerkesztés bonyolult térgörbék és érzésvonalak változatos kompozícióját varázsolja elénk, nagyon hasonlóan a gótika késői téremlékeihez. A főhajó közepén áll a Kegyelem oltára. Különleges a baldachinos oltár is. Sok ülőalakja miatt inkább köztéri szoborra, mintsem oltárra emlékeztet. A főhajó alaprajza ovális, nyomvonalát oszlopok szegélyezik, a nyugati kápolna telis-teli van hála adományokkal, köztük életnagyságú viaszfigurákkal. Számos templom (Kreuzkapelle Kitzingenésben) és kastély kialakításában vett részt, például az Augunsburgi kastély lépcsőházát valamint a kastélykápolna oltárát alkotta. Utolsó munkája a Visitation of Mary templom, barokk mestermű, Eltmann am Main mellett. 1753-ban halt meg Németországban.