Eredeti neve: Neftali Ricardo Reyes Basoalto. Számos országban dolgozott, mint konzul. 1945-ben kommunista párti szenátor, majd 1948-ban a jobboldal hatalomra kerülése után külföldre menekült. 1952-ben tért haza, támogatta a Népi Egység kormányát. Költészetének első szakaszát pesszimista életérzés hatja át, ebben az időszakban a szürrealizmus képviselője volt. A spanyol polgárháború és Garcia Lorca költészetének hatására érlelődött forradalmárrá. Költeményeiből, melyeket merész képek és asszociációk, szabadon szárnyaló kötetlen forma jellemez, a dél-amerikai népek szabadság szeretete, békevágya, a népek közötti barátság szelleme hatja át, belőle a latin-amerikai föld, a szabadság, és a nép szeretete árad.

1953-ban Nemzetközi Lenin-békedíjjal, majd 1971-ben irodalmi Nobel-díjjal tünteték ki. Verseskötetei: Canto general (poéma, 1950); A Macchu Picchu ormai (versek, 1974); A szőlők és a szél (1954); Elemi ódák (1954); Száz szerelmes szonett (1959). Magyarul megjelent még: Megkóstoltuk Magyarországot (útinapló M. Asturiasszal, 1967); Válogatott versei (1978).